Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Kóta Péter: Áru- és pénzhitel Körmenden a reformkorban

található arra, hogy a vásárlás hitel közbejöttével történt. A jegyzőkönyvek a tekintetben is csak a valóság egy kis szeletét ábrázolják, hogy azok az esetek alkotják anyagukat, amelyekben valami rendellenesség volt tapasztalható. Ha a dolgok a maguk természetes útján haladtak, arról nem itt készült feljegyzés. Példának okáért, az egyik leggyakrabban szereplő adós Waidacker Ignác lakatosmester. Adósságainak eredetét kutatva azonban feltűnik, hogy hitelezői között több a kocsmáros és a pincér, mint vaskereskedő vagy akár mester kolléga. A jókedélyűség nála időnként átváltott indulatosságba: egy ízben arról értesülünk, hogy megkövette a tanácsot, nyilván egy korábbi széksértés miatt, majd később magaviseletéről bizonyítvány is kért. Ugyanerre kényszerült Udvari Ferenc könyvkötő is, akinek szintén akadtak nehezen tisztázható ügyei. Tény azonban, hogy ők sem kizárólag a rendbontás kapcsán kerültek a könyvbe. Azt kell mondanunk, hogy a renitenskedőknek köszönhetően a problémás ügyletek jóllehet görbe - tükrében fölfedezhetünk értékelhető adatokat. A forrás -jellegénél fogva - még egy tekintetben behatárolja a vizsgálatok területét, mégpedig a szóbeli perekben megítélhető anyagi követelések összeghatára tekintetében. Erre nézve az 1836:20. te. 60 ft-ot állapított meg. Az 1841:11. te. ezt az összeget 200 ft-ra emelte, sőt lehetőséget adott arra is, hogy - ha a felek meg tudnak egyezni - ennél nagyobb összeg is szóba kerülhet. A könyvben említett pénzösszegek 52 %-a 60 final kevesebb, viszont 12,6 %-a 200-nál nagyobb. A HITELT FELVEVŐ IPAROSOK A hiteleket felvevők közt szinte valamennyi, a városban űzött ipar képviselőjét megtalálhatjuk. A szám szerint tizenhat iparág: a tímároké, a szűcsöké, a csizmadiáké, a szabóké, a német vargáké, a kalaposoké, a könyvkötöké, a nyergeseké, a pipakészítőké, a szitásoké, az ácsoké, az asztalosoké, a kerékgyártóké, a kovácsoké, a lakatosoké, a gyepmestereké, a kereskedőket és a kocsmabérlöket nem számítva. Udvari Ferenc könyvkötő mester 1839-ben volt a mélyponton, amikor- feltehetően válása következtében, minthogy felesége kivonta tőkéjét az üzletből - három hitelezője: Kis János soproni superintendens, Károlyi István pesti könyvnyomtató és egy Zsák nevű könyvkereskedő szorongatta annyira, hogy vagyonát zár alá kellett venni, neki csak mestersége eszközei maradtak meg. A három hitelező kielégítése után fennmaradó 485 ft-nyi adósságra egy ősiségére szóló adóslevelet adott, ezután a zártartó urak visszaadták a lezárt könyvkészletet azzal a felszólítással, hogy Vajdics János kanizsai könyvárus úrnak minél előbb fizessen. A későbbiekből kitűnik, hogy sikerült megtartania iparát, sőt fejlesztésre is futotta erejéből: 1845-ben a pesti egyetemi nyomda bizományosságára pályázott," ezért a várostól 200 pft-ot kívánt fölvenni még meg nem terhelt házára. 74