Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Bajzik Zsolt: A Vasvármegyei Honvédegylet története
BAJZIK ZSOLT A VASVÁRMEGYEI HONVÉDEGYLET TÖRTÉNETE A dualizmus-kori egyletek legszélesebb skáláját a szociális célú társulatok jelentették. Minden akkori egyletről általánosságban elmondható, hogy alapszabályaik fő célja kifejezetten egyirányú, tehát vagy gazdasági, vagy szociális, vagy kulturális jellegű volt. E határok azonban nem voltak merevek, hiszen minden egylet arra törekedett, hogy nyitott legyen az élet más, az alapszabályban nem érintett területeire is. Tehát olyan, úgynevezett „tiszta" egylet, amelynek egyetlen célja lett volna, valójában nem létezett. E formák az egyleteknél csak később, a társadalmi fejlődés második szakaszában, 1890 után váltak szét és tisztultak le. Minden egylet céljaiban időről-időre revízióra szorult, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy alapszabály módosításra kényszerültek. Mégis volt egy olyan egylettípus, amely politikai célja mellett megkülönböztethető a többitől. A honvédegyletek - közöttük a Vasmegyei Honvédegylet - egyrészt politikai, másrészt szociális indíttatásúak voltak. A politikai célja elsősorban a 48-as eszmék ápolása, tiszteletben tartása és népszerűsítése volt. Szociális részének tartalmát társadalmilag pedig az határozta meg, hogy az 1848-as szabadságharc rokkantjainak, özvegyeinek és árváinak megfelelő anyagi támogatásról gondoskodjon. E feladatai és funkció magyarázzák, hogy a Vasmegyei Honvédegylet megalakulásakor a legnagyobb taglétszámú egyletek közé tartozott. 1 ELŐZMÉNYEK A szabadságharc bukása után sokáig lehetetlen volt olyan szervezeteket létrehozni, amely a harcban megsérült, megrokkant és özvegyen maradt nyomorgó embereken segített volna. A politikai helyzet változásával azonban 1861-ben az ország minden részén honvédségélyzö egyletek alakultak, így január 27-én Szegeden, márciusban Nagykanizsán és Kisvárdán is. Az osztrák kormány számára azonban a „honvéd" elnevezés elegendőnek bizonyult arra, hogy teljes bizalmatlansággal kezelje az életre hívott egyleteket. Az egyletek alakulásáról és működéséről készített jelentéseikben nem győzték hangsúlyozni, hogy a honvédek segélyezésének hirdetése csupán ürügy arra, hogy megyénként összeírják a volt honvéde449
