Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

én legalább pirulnék mellette szót emelni, tessék tehát alispán urnák az illetőket figyelmeztetni az eránt, hogy merényüknek következményeit a katonai büntető törvényszéknek szigorú eljárása utján magoknak tulajdonitsák."

212 A lehetséges konzervatív fordulatnak a megyében nem volt társadalmi bázisa. A prognosztizált bukás burkolt beismerése és keserűsége fogalmazódott meg a levélben. Az eredeti szándéktól eltérően a megszállás közelebb hozta Vas megyében a politikai irányzatok képviselőit. A reformkorban a vármegyei politikai elit a konzervatív és a liberális tábor között helyezkedett el. Prominens vezetői nem vívtak egymással késhegyig menő ütközeteket, egyik párt sem mért megsemmisítő vereséget a másikra, sem az 1845-ös tisztviselő, sem az 1847-es követválasztáson. A hajszálnyi többségben lévő konzervatívok - a magyar közjogi tradícióhoz ragaszkodva - konszenzusra törekedtek. Ők vezérelték az átalakulást 1848 tavaszán és nyarán, az ő feladatuk lett az önvédelmi harcra mozgósítás is, bár Kossuth hívei a katonai feladatokban - drávai őrsereg, honvédtoborzás - nagyobb szerepet játszottak. A megyében maradókat az együttműködés motiválta. A megszállással a politikai értékrendek háttérbe szorultak, a kapcsolati tőke lett a döntő. A kérdés csak az volt, miként lehetne a bizonytalan, átmeneti helyzetet a legkisebb anyagi és személyi veszteséggel át/túlélni. E közös ügy kötötte össze a megyét még most is irányító elitet. Sorsuk - és ezt jól érzékelték - rajtuk kívülálló tényezőkön múlt. Ha már 1848 nyarán sikerült prolongálni uralmukat, most e veszélyes helyzetben sem hibázhatnak. Tudták, hogy az „ütközetet" hosszútávon csak úgy nyerhetik meg, ha a vetélkedő, rivalizáló csoportok nem lesznek egy nem kívánt hatalom elvtelen kiszolgálói. A megyei konzervatívok, akik korábban is inkább helyzet, mint értékkonzervatívok voltak, az áprilisi törvények számtalan elvét elfogadták, az átélt események hatására nézeteik átalakultak. Igaz, a gyors változások identitásválságot, zavart eredményeztek. A monarchiához, a dinasztiához, a nemzethez, a vármegyéhez, a tradícióhoz, a felekezethez, a politikai értékrendhez és a családhoz fűződő lojalitás vékonyka szálai összegabalyodtak. Ebből a helyzetből, számukra csak két kivezető út kínálkozott: vagy - ha anyagi helyzetük ezt követelte - a hatalom elv nélküli kiszolgálása, vagy az alkalmas pillanatban elmenekülni a hatalom grádicsairól, passzivitásba vonulni. Ezt választotta Balassa Gábor püspök és erre az útra lépett Zárka Sándor és Vidos Dániel is.

213 A kialakult helyzet gyengítette a politikai értékrendű fragmentációt. A hadsereg közreműködésével a csend helyreállt, de minden konzervatív erőfeszítés ellenére a rendnek még a kontúrjai sem rajzolódtak ki. Az alkotók sem pihenhettek, mert állandó impulzusokkal és a katonák hely437