Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Katona Attila: „A csend helyreállítása." Vas vármegye megszállása 1849januárjában

politikai ügyeket nem tárgyalhatott, jegyzökönyvének másolatát hetente kellett Sopronba küldeni. Az átalakított városi bíróságnak a tagjai is a tanácsból verbuválódtak.

191 Eredetileg a katonaság feladata volt a fegyverek összeszedése, de a hetekig tartó begyűjtéséhez a szolgabírói kart is igénybe vették.

192 A várakozással ellentétben sok fegyver nem volt a lakosságnál, mert decemberben a kormánybiztosok a használhatókat és mobilizálhatókat már összegyűjtötték és a magyar haderő rendelkezésére bocsátották.

193 A megszálló hatalom eredeti szándéka az volt, hogy - katonai engedéllyel - csak az uradalmak kitanult erdészei, de az erdőkerülök már nem, valamint a rendért felelős személyek tarthatnák meg fegyvereiket.

194 Az első alispán csak hosszú könyörgés után, februárban érte el, hogy a tisztviselők visszakaphassák beszolgáltatott kardjaikat és vadászfegyvereiket.

195 Ehhez különösen a megye keleti felében szolgálatot teljesítők ragaszkodtak, mivel a környéken sok volt a kószáló rabló.

196 Többször módosították a végleges leadási időpontot és a katonai hatóság szigorúan ellenőrizte a begyűjtést. Viták és kisebb összetűzések gyakran előfordultak, így például Oszkón, itt a falubeliekkel nem közölték a pontos leadási határidőt, amikor a farsangot a szokásoknak megfelelően fegyverropogtatással üdvözölték, kitört a botrány. A szolgabíró helyett a császári katonák jelentek meg, akik kíméletlenül beszedték a fegyvereket, sőt a rendelet megszegése miatt 1.000 ft pénzbírsággal sújtották a községet. Az oszkóiak ártatlannak vallották magukat. Azt állították, hogy már várták a kerületi közbátorsági biztost Szecsödy Lajost csak ő késve érkezett. A büntetést pedig nem tudják kifizetni, mert szegények az 1847 évi éhínség miatt megyei segélyen éltek. Bíztak az alispán jóindulatában és megértőkészségében. Rohonczy az esetet az utolsónak nyilvánította és eltekintett a pénzbírság befizetésétől.

197 A fegyverek begyűjtése két hónapon keresztül tartott, mentségül csupán annyit lehet mondani, hogy a tavalyi esztendőben a drávai nemzetőrsereg fegyvereinek a begyűjtése még decemberben sem fejeződött be, a tempó nem változott.

198 A császári katonák 1849. március 8-án szállították el a lövő- és szúróeszközöket-228 kardot kivéve- Szombathelyről.

199 A demilitarizált lakosság nehéz helyzetbe került, még a vadállatoktól sem tudta megvédeni magát. Miután több helyen - így például Horvátnádalján - veszett kutyák gyerekeket haraptak meg, kérelmezték, hogy minden község legalább egy fegyvert visszakapjon. A kérés jogosságát a királyi biztos nem vitatta, sőt azt is elismerte, egy fegyverrel forradalmat csinálni nem lehet, „de ha fontolóra veszem - írta - a Vas megye népességnek Szombathelyen tartózkodásom alatt több tisztviselő urak által a mivelt osztályok irányába bejelentett rossz szellemét, és azon communisz434