Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Hermann Róbert: A 44. és 45. honvédzászlóaljak története

a vilovai átkelőt megfigyelés alatt tartotta és szorgalmasan járőrözött Paska, Gardinován, Alsó- és Felsökovil felé.

123 Kmety rövidesen Zsablyára tette át főhadiszállását, és augusztus l-jén vonult vissza Óbecsére, majd onnan 6-án Beodrára, 7-én Nagykikindára, hogy felvegye a kapcsolatot a Bánságba visszavonuló főerőkkel. 8-án Zsombolyánál, 9-én Gyertyánosnál állomásozott, és ezen a napon részt vett a szabadságharc sorsát eldöntő temesvári csatában.

124 A Lúgosra visszavonult főseregben mindössze Vécsey Károly V. hadteste és Kmety hadteste volt harcképes, a többiekről saját vezéreik jelentették ki, hogy az első puskalövésre szétfutnak. Augusztus 12-én Kossuth is ideérkezett, majd folytatta útját Orsova, a határ felé. Augusztus 15én Haynau csapatai Lúgosnál megtámadták a déli hadsereg maradványait. Az utóvédharcot Kmety hadteste vívta meg, amelynek során a Lúgos mögötti szőlőhegyeken állást foglalva mindaddig feltartóztatta a cs. kir. csapatokat, amíg a többi csapatokat nyugodtan el nem érték Facsétot. A megmaradt csapatok tábornokai augusztus 16-án Facséton haditanácsot tartottak. Bem a rendelkezésére álló erőkkel Erdélybe akart vonulni, a többiek azonban reménytelennek mondták a további küzdelmet. A sereg egy része Bem vezetésével Déva felé indult, Vécsey Károly az V. hadtest maradványaival Borosjenőnek vette útját. A IX. és X. hadtest egyes részei Karánsebes felé vonultak. Kmety hadteste az elmúlt napok megpróbáltatásai következtében szintén bomlani kezdett. Maga Kmety hívta össze bizalmasait, hogy búcsút vegyen tőlük. Valahol itt, Facsét környékén ért véget a 45. zászlóalj hadi krónikája. A zászlóalj egy része feloszlott, mások a többi alakulathoz csapódva tették le a fegyvert. Kiss Sándor százados például Dévánál, Horváth Miklós százados Borosjenőnél. A zászlóalj feloszlásának köszönhetően többen a tisztek jelentős része megmenekült attól, hogy besorozzák a cs. kir. hadseregbe. A zászlóalj első parancsnoka, Ujváry István azonban 12 év várfogságot kapott, és 1854-ben Olmützből szabadult amnesztiával.

125 401