Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Adatok 1848/49 és utóélete Vas megyei eseményeihez - Söptei Imre: Kőszeg követe az utolsó rendi országgyűlésen

A jegyzökönyvek tanúsága szerint Kőszeg város tanácsára - ha lassan is, de - hatást gyakoroltak a korfordító eseményekről érkezett híradások és Nagy Károly lelkesítő szavai. Korábban a városi tanács egyszerűen csak átadta a választó polgároknak a megérkezett követi jelentéseket. Márciusban már helyben felolvasták, de megjegyzéseket - legalábbis olyanokat, amelyeket jegyzőkönyvben rögzítettek volna - nem fűztek hozzá. A törvények életbeléptetését Nagy Károly hazaérkezése után azonnal megkezdték azzal, hogy elrendelték a város középületein meglevő császári színek felcserélését a magyar trikolórra. A kőszegi polgárok számára azonban fontosabb volt, hogy az 1848:9. és 13. tc.-ek eltörölték - az ebben a városban személyhez és nem birtokhoz kötött - hegyvámot.

57 ÖSSZEGZÉS Nem könnyű feladat pontosan meghatározni, hogy Kőszeg utolsó rendi országgyűlésre delegált követe milyen politikai nézetet vallott. Legalább annyira nehéz feladat ez, mint amilyen nehéz ezt a számára adott követutasításáról megállapítani. Ez azonban nem a véletlen műve, hiszen Nagy Károly oroszlánrészt vállalt az anyautasítás megszövegezésében. Az utasítás és a követ pozsonyi ténykedése alapján nem mondhatjuk, hogy ellenzéki lett volna, de azt sem, hogy konzervatív. Az egykorú titkosrendőri jelentésekben nem található meg a városi követek pártállása.

58 A Pester Zeitung cikke bizonyítja, hogy voltak nála sokkal konzervatívabbak is a városban. Ugyanakkor Chernél Kálmán visszaemlékezésében sem találunk utalást arra, hogy a város kevés, valóban elkötelezett, liberálisa közé tartozott volna.

59 Azt mondhatjuk, hogy egy lehetett azon középutasok közül, akik meggyőződésből vagy a politikai divat hatására úgy gondolták, hogy az országban változtatni kell. A túlságosan gyors lépések azonban aggodalommal töltötték el. Mindezek mellett Kőszeg lelkiismeretes követe lévén, városa érdekeit mindenek elé helyezte, és egészen kritikusan szemlélte vármegyei képviselőtársait. A népképviseletről azt tartotta, hogy bár az utolsó rendi országgyűlés egyik „kedvenc" eszméje volt, de az akkori hazai viszonyok között nem lehetett azonnal alkalmazni, mert „a tízmillió adózót először az alkotmány sáncaiba kell be venni, egyszersmind képezni is arra a népnevelés útján"™ Egyben rámutatott arra az ellentmondásra, hogy bár a harmadik rend a népképviseletet akarta, mégis 30 város 200.000 lakóját ebből a képviseletből a szavazati jog megvonásával kizárták.

61 Közelebb juthatunk főszereplőnk politikai álláspontjának megállapításához, ha megvizsgáljuk kiket tartott az országgyűlés fontos személyiségeinek. A trón és az uralkodó iránti hűsége természetes volt, a március 28-ai királyi leirat felelőseinek is a bukott kormány gonosz szándékú sze347