Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Gaál Ferenc: Az évszázad árvize Vas megyében 1965-ben

van lehetőség, mert a Rábán levonuló árvíz később érkezik le a pápóci Rába metszékbe, mint a Repce árvize. A Gyöngyös-Perint-Sorok vízfolyás Kőszegnél lép be Magyarországra és aránylag szűk völgyben halad a gencsapáti gátig, innen Perint néven halad Szombathelyen keresztül, majd a Jáki-Sorok betorkollása után Sorok néven folyik tovább és Zsennyénél ömlik a Rábába. A jelenlegi vízrendszert már a rómaiak kialakították, amikor a mai Gencsapáti területén gátat építettek és egy 28 km-es csatornán keresztül biztosították Savaria ivóvízen felüli vízszükségletét. A Perint medrét pedig az árvizek levezetésére építették ki. így csak a ritkán előforduló rendkívüli árvizek okoztak Szombathely térségében árvízkárokat. írott források szerint a Rábán 1641 szeptemberében, 1646 augusztusában, 1664 augusztusában, 1670 márciusában, 1707 októberében, 1709 februárjában, 1712 májusában, 1716 nyarán, 1768 nyarán, 1769 márciusában, 1776 júniusában, 1780 októberében, 1784 márciusában, 1787 novemberében, 1793 júniusában és 1794 augusztusában voltak nagyobb árvizek. A szabályozások eredményeként ritkultak az árvizek, és csak a legnagyobbak okoztak elöntéseket. Ilyenek voltak az 1883. januári, az 1900. áprilisi, az 1910. júniusi és 1925. novemberi, Kőszegen az 1532. augusztusi, Szombathelyen pedig az 1781. júniusi és az 1962. augusztusi árvizek, amelyekről írásos feljegyzések maradtak fenn. A Rába sok árvize közül volt egy árvíz, amelynek Magyarország és Európa számára óriási jelentősége volt. Ez pedig az 1664. augusztus 1. és 4. között levonult árvíz, amely a törökök elleni szentgotthárdi csata kimenetelét nagyban befolyásolta. Ezt az árvizet nemcsak a korabeli „vizes" feljegyzések igazolták, hanem a csata tudósítói is, hiszen ezt a csatát két kifáradt, meggyötört, élelmezési és hadianyag utánpótlással küszködő csapat vívta. Már a török sereg - amely mintegy négy-ötszörös túlerőben volt Szentgotthárdhoz való vonulás idején is az esős időjárás okozta nehézségekkel küszködött. Erről Evlia Cselebi - aki maga is a török seregben volt így írt: „Az erőltetett menést sem öreg, sem ifjú nem bírta ki. Mintegy ezer ló az éhség miatt naponként elsüllyedt az iszapban, s ezer iszlám katona gyalog maradt. Minden sátor a vízben megannyi buboréknak látszott. Az iszlám hadseregen az éhség miatt oly gyengeség vett erőt, hogy a jeles és kiváló harcosokat egy-egy fának árnyékában a sárban hagytak s azok jajveszékelve, nyögve ott maradt"

2 A csata Nagyfalu (Mogersdorf) alatt volt. Bal parton a szövetségi erők Montecuccoli vezetésével, jobb parton a török sereg helyezkedett el. Itt, a nagy kanyarban kelt át a törökök hozzávetőlegesen 20.000 főnyi, azaz a szövetségi erőkkel azonos létszámú serege. A források szerint már a hídfőállás létesítésekor, az átkeléskor is 1,0 m mély volt folyó, ami a Rábán nem kis vizet jelentett. Montecuccoli jelen318