Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Söptei Imre: Viharágyúkkal a jégverés ellen Kőszegen 1900 és 1917 között

Raum Oszkár, a fő szervező már 1901-ben finomított véleményén, és elismerte, hogy valóban nem a „légörvénygyűrűk", a hanghullámok vagy az elektromosság feszültségének megváltoztatása akadályozza meg a jégképződést. Mégis továbbra is hitt a megmagyarázhatatlanban és újabb megoldást talált. ,/1 viharágyúkkal megszállott telep fölött olyan légköri helyzetet létesítenek, a mely a zivatar továbbfejlődésére nem alkalmas, vagy a mely a vonuló zivatart, épen úgy, mint a hő is, feloszlatja''

1 . Azon eseteket, amikor a védekezés ellenére is esett jég, sokáig elintézték azzal, hogy a kezelők nem időben kezdték el a lövöldözést. Sőt a , jégágyúzás tapasztalataira" alapozva tudományos munkák is születtek.

90 Kőszegen - amint már volt róla szó - rögtön az első évben tetemes kárt okozott a jég, és ez később is megismétlődött. Esett 1905-ben, 1908ban - ekkor a Kálvária hegy szőlőiben a termés harmadát tette tönkre - és 1910-ben is. Némi felelősség terheli a Kőszeg és Vidékét is abban, hogy a tévhit a kelleténél továbbélt a városban. Ugyanis szinte mindegyik jégverés alkalmával azt közölték, hogy a viharágyúk felállítása óta először esett jég, mindig elfeledkezve az előző esetekről. Ugyanerre hivatkoztak, amikor a miniszter a tudományos tapasztalatokra támaszkodva 1908-ban úgy döntött, hogy beszünteti a kedvezményes puskapor kiutalását. A károkat ők is azzal intézték el, hogy az ágyúkból későn kezdtek el lőni. Amikor végre évek múltán a szerkesztők is elismerték a módszer hatástalanságát, az ellenzők élére álltak. A végső lökést - úgy tűnik - mégsem a tudósok véleménye adta a lövöldözés beszüntetéséhez, hanem a világháborúval együtt járó elszegényedés, valamint az, hogy 1915-ben a szombathelyi hegyközség is a viharágyúzás beszüntetéséről döntött. Mint láttuk, viszonylag hamar bebizonyosodott, hogy az ágyúzás nem segíti a jégeső elleni védekezést. Ennek ellenére az emberek annyira hittek a védekezés sikerében, hogy még az 1930-as években is működtek a Dunántúlon viharágyúk, sőt Olaszországban ma is használják a régi viharágyúk „elektronizált sorozatvető" változatait.

91 Valószínűleg a tudósokkal szembeni bizalmatlanság, a tudatlanságból fakadó meggyőződésen kívül, anyagi és pszichológiai okai is voltak ennek. Az ágyúkkal való védekezés ugyanis még mindig olcsóbb volt, mint a drága biztosítás. Ugyanakkor jobb abban a hitben lenni, hogy tehetünk valamit, még akkor is, ha nem vagyunk biztosak a sikerben, mint tétlenül, a kiszolgáltatottság érzetével várni és tűrni a bekövetkező károkat. 313