Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Söptei Imre: Viharágyúkkal a jégverés ellen Kőszegen 1900 és 1917 között

Ekkor a szőlősgazdák számára egy megoldás maradt: saját kézbe venni a működtetést. Már 1911-ben felmerült az az ötlet, hogy szombathelyi mintára a hegyközség működtesse az ágyúkat. Igaz, hegyközség nem volt Kőszegen, de működött a Szőlőtermelők Szövetkezete, amely addig csak a bormérési jogok elosztásával foglalkozott. így most tényleges feladata lett.

83 1913 tavaszán megalakították a hegyközséget, amely a városi pénztárból megkapta a beszedett viharágyúpótlékot, további segítséget azonban nem. Később 2.000 korona segélyt kaptak a várostól, de a pótlék szedését beszüntették. Ebből tartották fenn és működtették az ágyúkat.

84 1913-ban például a következő kifizetéseket eszközölték: 400 korona Maitz Antal felügyelőnek, 763 korona a kezelőknek, 844 korona 83 fillér az 560 kg lőporért, 251 korona a viharágyúk felállítására, karbantartására, javítására. Ez mindösszesen 2.058 korona 83 fillért tett ki, amely felülmúlta a város által folyósított, 2.000 koronányi segélyt, így a hegyközségi tagoktól kellet beszedni a különbözetet.

85 1914-ben 2.558 korona 73 fillért, 1915-ben 2.012 korona 60 fillért 1916-ban pedig 1.002 korona 80 fillért költöttek az ágyúkra. Ezekből az összegekből évről-évre egyre többet kellett fordítani a javításra, ami mutatja, egyre inkább elöregedtek a szerkezetek. Úgy tűnik azonban, hogy az 1916. esztendőben hallották utoljára dörögni a jég elleni fegyvereket. A következő év július 17-én ugyan még kifizettek karbantartásra 94 korona 36 fillért, de többet már nem költöttek erre a célra.

86 Ha igaz, szomorú sorsuk nemsokára beteljesedett, mert az I. világháború fémhiányos időszakában összegyűjtötték és beolvasztották őket.

87 VOLT-E GYAKORLATI HASZNA A VIHARÁGYÚZÁSNAK? Kőszegen a jégverés ellen felállított ágyúk működésének 17 esztendeje alatt - évente mintegy 1.600 koronát számítva - legalább 27.000 koronát fordítottak fenntartásukra. Ezen időszak alatt bizonyíthatóan többször is esett jég, így joggal vetődhet fel a kérdés: megérte-e? Ma már biztosan állíthatjuk: nem. Mint láttuk, a századforduló táján több szakember a látszateredményeknek „bedőlve", propagálójává vált ennek a védekezési módnak. Pedig a két említett kongresszust követően, a Grazban megrendezett harmadikon a többség már elvetette, hogy valóban hatásos lenne. Leginkább a meteorológusok fordultak ellene. így Magyarországon Konkoly Thege Miklós és Tolnai Lajos voltak azok, akik végképp leszámoltak ezzel a téveszmével. Tolnai kimutatta, hogy mennyi energiát képes környezetével közölni egy viharágyútöltés felrobbanásakor, és hogyan viszonyul ez 1 mm jég formájában lehullott csapadék rejtett energiájához. A számítás szerint ez az arány 63 : 33920.

88 Ennek ellenére a viharágyúk hódítottak az országban és Vas megyében is. Igaz, nem voltak teljesen hatástalanok az ellenzők érvei sem. Maga 312