Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

A választások és Vas megye a XIV-XX. században - Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követ választások a reformkorban Vas megyében

roknak elmellőzése tekinteíébűr és „minden személlyességeknek tökéiletessen leendő el háréttása végetf'

60 egy külön szobába vonultak. Ezt követően a rend fenntartása és az esetleges visszaélések elkerülése céljából egy ügyvédet, a közgyűlés eseményeinek rögzítésére egy jegyzőt nevezett ki. A főispán vagy helyettese felolvasta az egyes hivatalokra általa jelölt személyek neveit, majd következett a választás, mégpedig felkiáltással. Ha valamely tisztség eldöntésénél a felkiáltásokból a többség által választott személy nem volt egyértelműen megállapítható, azaz egyenkénti szavazás vált szükségessé, akkor ennek lebonyolítására a főispán 2-2 járás összevonásával - összesen tehát 3 - 1828-ban legalább 6, 1832-ben legalább 12 főből álló szavazatszedő bizottmányt nevezett ki, amelynek tagjai titoktartási esküt tettek. A kemenesaljai járás nemesei a németújvári, a szombathelyi járás a kőszegi, a körmendi járás nemesei pedig a tótsági járás nemeseivel közösen adták le szavazatukat. Sem az 1828., sem pedig az 1832. évi Vas megyei tisztújítási statútum nem tartalmaz további részleteket az esetlegesen szükségessé váló személyenkénti szavazás lebonyolításának helyszíneiről és módjáról, vélhetően azért, mert nem tartották valószínűnek, hogy arra sor kerülhet. Azt azonban tudjuk, hogy a rossz idő esetén a megyének a város határában lévő magtárában tartott tisztújításkor a 3 szavazatszedő bizottság a szomszédos házakban várta volna a voksukat leadó személyeket. Végezetül pedig a felkiáltással vagy személyenkénti szavazatokkal megválasztott tisztviselők, továbbá az adminisztrátor által kinevezett szolgabírák és esküdtek letették hivatali esküjüket és elfoglalták székeiket.

61 Vas vármegye 7 reformkori tisztújítási rendszabálya - amelyek mindegyikét egyébként a kellő publicitás céljából ki is nyomtattattak közül az 1828. évi kivételével mindegyik foglalkozott a restaurációval összefüggésben elkövetett visszaélések kérdésével.

62 A legkorábbi, tehát 1822. évi rendszabály úgy rendelkezett, hogy aki mások szavazatát befolyásolni, irányítani vagy más számára meg akarná szerezni, azt bűnvádi eljárás alá kell helyezni.

63 Az 1832. és az 1835. évi rendszabály ezt azzal toldotta meg, hogy ha ezt olyan személy követi el, akit valamely hivatalra kandidáltak, akkor őt a választásból azonnal kizárják, ha pedig megyei hivatalt betöltő személy, akkor ezen hivatalától azonnal eltiltják.

64 Az 1838. évi statútum az ilyen visszaélések azonnali kivizsgálását a főispán vagy helyettese feladatává tette, és úgy rendelkezett, hogy ha az illető személy ellen felhozott vád igaznak bizonyul, egyrészt szavazati jogától megfosztják, másrészt vádlevelet adnak ki ellene, és a legközelebbi törvényszéken perbe fogják.

65 Az 1841. és az 1845. évi rendszabály már nem a szavazatok befolyásolását, hanem a szóban vagy tettlegesen elkövetett becsületsértést fenyegetette. Mindkét rendszabály a főispán vagy helyettese hatás30