Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Varga Nóra: „A buja életnek gyakorlásábul szármozni szokott veszedelmes nyavalák" Szombathelyen a századfordulón
fognak elhelyeződni.'" Itt működött aztán minden engedélyes bordélyház a 1928-ig, a város DNy-i részén, a Perint patak bal partján, a központtól elkülönülő, rendőri és orvosi ellenőrzés szempontjából megfelelő helyen. 1912-ben a négy házban 27 kéjnő dolgozott. 63 A város népessége 1910-ben 30.947 fó (15.473 nő; 15.474 férfi - közülük 1.447 katona) volt. 64 A Vízmellék utca 9. szám alatti intézet a „Becsali", a 10. szám alatti a „27-eshez", all. szám alatti a „Tornyos", a 13. számú a „Vörös" néven volt ismeretes. 65 (Másutt a 9. számú a „Vöröslámpás" néven szerepelt.) 66 A város vezetésének ekkor határozott elképzelése volt a kéjelgési üggyel kapcsolatban. Ezt az is bizonyítja, hogy amikor 1894-ben tizenöt Vízmellék utcai lakos kérelmezte 13. számú kéjház bezárását, a tanács a kérést elutasította, városi érdeknek nyilvánítva a bordély működését. 67 A tulajdonosoknak a szabályrendeletbe ütköző magatartása illetve felújítás miatt három-három hónapra 1918-ban és 1919-ben felfüggesztették egy-egy bordélyház működését, 1921 -tői pedig csak három működhetett. 68 1928-ban aztán a bordélyházakat a 160.100/1926. számú belügyminisztériumi rendelet értelmében megszüntették, pontosabban azok találkahelyekké vagy kéjnőtelepekké alakultak át. A TITKOS PROSTITÚCIÓ Az engedélyezett, „intézményesített" és ellenőrzött „kéjipar" mellett azonban virágzott az illegális is. A bordélytulajdonosok több alkalommal fordultak a városi tanácshoz „az engedély nélkül különféle helyeken űzött kéjhölgy üzelmek" 69 betiltása érdekében. Az engedélyes magán- és bordélyházi kéjnők mellett dolgoztak a rendszeresen vagy alkalomadtán titokban kéjelgő nők is. A 90-es évek végén megpróbálták őket is ellenőrzés alá vonni. A bujakór terjedését megakadályozandó, 1897-1898 során a rendőrség havi rendszerességgel razziákat tartott a városban. A begyűjtött kéjelgő nőket megvizsgálták, a betegeket gyógykezelték. 1898 januárjában 17 csavargó kéjnőt - volt, akit 15-20 esztendő óta - tartottak nyilván. Mikor Dr. Alexy Emil városi tisztiorvos beszámolt a polgármesternek a „hivatalos orvosi szoba felállításáróF\ 70 és a magánkéj nők rendszeres orvosi vizsgálatának tényleges bevezetését jelentette, felvetette az érvényben lévő szabályrendelet módosításának szükségességét is, hogy a nem „főállásban", de rendszeresen kéjelgő „fürdőházi, ... s egyes vendéglőbeli cselédnőkre, pincérnőkre, kik köztudomásúlag üzletszerűen folytatják a kéjelgést, s ily minőségben a rendőrségnél ismertek, ugyancsak orvosrendőri felügyelet alá helyeztessenek és rendőrileg megvizsgáltassanak. " (1896ban egyébként 20 vendéglő és fogadó, nyolc kávéház és négy kávémérés kapott működési engedélyt.) 72 A városban 11 kasszírnő és pincérnő dolgozott hét vendéglátóhelyen. 73 Arról, hogy közülük hányan kéjelegtek, nincs adat. A szabályrendeletet nem módosították, de májusra „harminc 289