Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Természeti csapások, tűzvészek, járványok Vas megyében a V-XX. században - Tilcsik György: Az 1817. évi szombathelyi tűzvész

TILCSIK GYÖRGY AZ 1817. ÉVI SZOMBATHELYI TŰZVÉSZ Az 1777-ben püspöki székhellyé vált Szombathely privilegizált mezővárost a közép- és koraújkorban a várost irányító magisztrátus folyamatos törekvései ellenére részint az egykorú, fejletlen, a város szerkezetét és az épületek nagyságát és funkcióit figyelembe véve mondhatni rendkívül kezdetleges technikai lehetőségek és gyakorlat, részint pedig a városlakók fegyelmezetlensége és figyelmetlensége következtében - egyébként más magyarországi városokéhoz hasonlóan - gyakorta fenyegették a települést hol kisebb, hol nagyobb részét pusztító tűzvészek, tüzesetek. Ezek sorában a város történetével foglalkozó szakirodalom az 1640., az 1779. és az 1817. évi tűzvészt tartja a legnagyobbaknak, olyanoknak, amelyek lényeges befolyást gyakoroltak a városlakók életére, azaz alapvetően és egyszerre változtatták meg a Szombathelyen élők szűkebb és tágabb környezetét, egyszóval: mindennapjait. Az alábbiakban e tűzesetek közül az időben hozzánk legközelebb eső, azaz az 1817. április 27-én kitört tűzvész kitörését, lefolyását és következményeit mutatjuk be röviden. „Folyó 1817-dik esztendőbéli Sz. György havának 27-dik napja azon nékünk öröké el felejthetetlen, rettenetes nap, mellyen estvéli kilencedfél órákkor, a mint erányozzuk, de eddég ki nem nyomozhattuk, egy gonosznak szánt-szándékábúl tüz támodott; siralmasan zengett le a toronybúi a tüz harangnak rivása - siralmasak valának a tóduló sokaságnak jajjai az emelkedő és egy szem pillanatban terjedő lángok látásán; de ajajj szót is el nyomta a bámuló rettenés; — a dühösködő szélvész iszonyú sebességgel utcárúl utcára hömpölygette a kegyetlen lángokat, a városnak egyik végétűi a másikig mindeneket el emészvén; izzó volt a meg tüzesültt, füstéi s hamuval elegyedett levegő és halottas halgát ás, csak a szélvésznek zúggása, a tűznek borzasztó pattogása, és az omló istállókban égő marhák bőgése által szakasztattván félbe, borétotta el a nappali világosságot meghall adó éjszakát. — A tűznek terjedésével nem láttatott többé, mint a gyulladásoknál lenni történni szokott, az emberek tódulása és javaiknak a veszedelem elöl mentése; - emberi erő a szörnyű szélvészben az égő zsupp és sindely fedeleken a kegytlen elementomnak erejét meg nem zabolázhat261