Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

A választások és Vas megye a XIV-XX. században - Tilcsik György: Tisztújítások és országgyűlési követ választások a reformkorban Vas megyében

Vas megye 1822. október 15-ei közgyűlésén az elnöklő adminisztrátor, Cziráky Antal gróf bejelentette, hogy - miután a megyei tisztújítás törvényes ideje már elérkezett, és az ezzel kapcsolatosan kiadott rendelkezések a választás módjára nézve szavazást írtak elő - okvetlenül szükséges lenne a szavazás lebonyolításának módját kidolgozni ill. írásban rögzíteni, és ezért azt javasolta, hogy ezt a megye egy külön erre a célra kiküldött bizottsággal végeztesse el.

4 A közgyűlés elfogadta a propozíciót, és az adminisztrátor elnöklete alatt egy összesen 21 tagú bizottságot választott, amelynek feladatává tette, hogy a „voksolás módját minden részeiben ki dolgozván, ezen tárgyban az ö meg határozott véleményeket még ezen gyűlés alatt a vármegyére adják bé."

5 A reformkorban Vas megyében összesen 7 alkalommal tartottak tisztújítást, mégpedig 1824-ben, 1828-ban, 1832-ben, 1835-ben, 1838-ban, 1842-ben és 1845-ben. Minden restauráció előtt a megye a fentiekhez hasonlóan, egy bizottságot, deputációt küldött ki az esedékes tisztújítás rendjét rögzítő szabályok, statútumok kidolgozására, mely rendszabályok - figyelemmel természetesen az időközben e tárgyban kiadott felsőbb rendelkezésekre - tartalmilag több-kevesebb hasonlóságot mutatnak egymással. Ennek megfelelően Vas megyében 1822 és 1845 között 7 tisztújítási statútumot fogadtak el, amelyek a restaurációval összefüggő különböző kérdéseket a következők szerint szabályozták: A SZAVAZATI JOG KÉRDÉSE A megyegyűlésen szavazati joggal rendelkeztek a megyében lakó vagy birtokkal rendelkező világi fő- és köznemesek, valamint a felszentelt papok. A más megyéből Vasba költözött nemesek számára előírták, hogy a másik megyétől nemesi mivoltukról kötelesek bizonyságlevelet beszerezni, és azt felmutatni. Nem szavazhattak az atyai hatalom alatt állók és az árvák. Ez alól csak az 1828-ban és az 1832-ben elfogadott statútum tett kivételt, E két alkalommal ugyanis szavazati jogot kaptak az atyai hatalom álló, de hivatalviselő vagy nagykorúvá lett személyek, illetőleg a nagykorúvá lett, továbbá házasságkötés vagy hivatalviselés révén gyámság alól szabadult árvák is.

6 Külön kérdés volt a nők szavazati joga. Az 1822. évi statútum még eltiltotta a nemes özvegyeket és hajadonokat a szavazástól,

7 az 1828-ban elfogadott azonban a nemes férjek özvegyeinek, továbbá azon nemes nőknek, akiknek agilis férjük volt, valamint azon nemes hajadonoknak, akik birtokaikat maguk igazgatva, gondviselői hatalom alatt nem álltak, megadta a szavazati jogot.

8 1832 és 1845 között pedig a nemes személyek özvegyei, továbbá azon nemes hajadonok szavazati joggal rendelkeztek a tisztújításokon, akik nem álltak szülői hatalom alatt.

9 21