Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)
Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Söptei Imre: Kőszeg szabad királyi város Főispáni Hivatala (1872-1876)
gaszkodtak eredeti véleményükhöz, ami szerint semmi szükség nincs a városi főispánokra. Ők tehát díszpolgárrá nem fogadták, de halálakor jegyzőkönyvben megemlékeztek személyéről. 40 Nézzük, hogyan váltak semmivé a remények és várakozások Kőszegen. KŐSZEG VÁROS ÉS FŐISPÁNJÁNAK VITÁI /. Polgármester választás Ullmann Sándor polgármester 1873. május 13-án történt elhunytáról a főispán a június 4-ei közgyűlésen emlékezett meg. Ám a választást nem tartotta tanácsosnak, pontosabban nem engedélyezte az izgatott kedélyek miatt, és ideiglenesen Schneider Nándor városkapitánnyal akarta a helyettesítést megoldani. Ege Miklós képviselő felszólalásából azonban kiderült, hogy erre az állásra olyan személyt szerettek volna a város vezetői akit, a főispán, hiányos képzettségére hivatkozva, még a jelöltek közé sem akart felvenni. Ege - bár az előző napi tárgyalások alapján tisztában volt Mérey álláspontjával - mégis a nagyközönség előtt próbált meg nyilatkozatot kicsikarni annak igazolására, hogy „a Bierbauer Mihály polgármestersége elleni akadályok nem legyőzhetetlenek." 4 * A főispán nem volt hajlandó erre és kijelentette: „most sem idejét sem illdomosságát nem látja, s azt magának akkorra tartja fel, midőn ezt szükségesnek és célszerűnek tartandja" 42 A közgyűlés nem tehetett semmit. Az előző évi hangzatos ígéretekhez képest ez az eset az önkormányzat életébe való durva beavatkozás volt. Schneller Vilmos evangélikus lelkész ott helyben le is mondott képviselőségéről, mondván nem vállalja azt „ilyen körülmények mellett midőn a képviselőnek semmi joga nem engedtetik", 43 A választás tehát botrányos körülmények között ért véget. Elképzelhető, hogy a botrány még nagyobb lett volna, ha a kőszegiek megismerhetik a főispánjuk által a belügyminiszterhez küldött jelentést. Ebben Mérey ugyan értékelte a jelöltnek, a város érdekében végzett közel harmincéves munkáját, de képességeit nem tartotta elegendőnek a polgármesteri posztra. A „közel 60 évek előtt három normális oskolát végzett, magyarul egy szót sem értő, e nyelven írni olvasni épen nem, németül pedig nevét írni alig tudó, - a hazai alkotmány s törvények fogalmával sem bíró, a míveltség leg alsóbb fokán álló" 44 személyt csak a mezei gazdálkodásra tartotta alkalmasnak, és úgy érezte nem engedheti meg, hogy pártolja ezt a jelöltet. Ez egyébként szerinte a városnak is érdeke, hogy ne állítsák „őt pellengérre, és saját magukat a haza és a civilisált világ gúnyának ki ne tegyék". 45 A jelentésből az is kitűnik, hogy a törvényhatósági bizottság zöme egyetértett abban a főispánnal, hogy alkalmatlan a jelölt, de mégis mint egyetlen elfogadható, és a posztot elvállalni is kész, a közbizalmat is bíró 202
