Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Söptei Imre: Kőszeg szabad királyi város Főispáni Hivatala (1872-1876)

gaszkodtak eredeti véleményükhöz, ami szerint semmi szükség nincs a városi főispánokra. Ők tehát díszpolgárrá nem fogadták, de halálakor jegyzőkönyvben megemlékeztek személyéről. 40 Nézzük, hogyan váltak semmivé a remények és várakozások Kőszegen. KŐSZEG VÁROS ÉS FŐISPÁNJÁNAK VITÁI /. Polgármester választás Ullmann Sándor polgármester 1873. május 13-án történt elhunytáról a fő­ispán a június 4-ei közgyűlésen emlékezett meg. Ám a választást nem tar­totta tanácsosnak, pontosabban nem engedélyezte az izgatott kedélyek miatt, és ideiglenesen Schneider Nándor városkapitánnyal akarta a he­lyettesítést megoldani. Ege Miklós képviselő felszólalásából azonban ki­derült, hogy erre az állásra olyan személyt szerettek volna a város vezetői akit, a főispán, hiányos képzettségére hivatkozva, még a jelöltek közé sem akart felvenni. Ege - bár az előző napi tárgyalások alapján tisztában volt Mérey álláspontjával - mégis a nagyközönség előtt próbált meg nyilat­kozatot kicsikarni annak igazolására, hogy „a Bierbauer Mihály polgár­mestersége elleni akadályok nem legyőzhetetlenek." 4 * A főispán nem volt hajlandó erre és kijelentette: „most sem idejét sem illdomosságát nem lát­ja, s azt magának akkorra tartja fel, midőn ezt szükségesnek és célszerű­nek tartandja" 42 A közgyűlés nem tehetett semmit. Az előző évi hangza­tos ígéretekhez képest ez az eset az önkormányzat életébe való durva be­avatkozás volt. Schneller Vilmos evangélikus lelkész ott helyben le is mondott képviselőségéről, mondván nem vállalja azt „ilyen körülmények mellett midőn a képviselőnek semmi joga nem engedtetik", 43 A választás tehát botrányos körülmények között ért véget. Elképzelhető, hogy a botrány még nagyobb lett volna, ha a kőszegiek megismerhetik a főispánjuk által a belügyminiszterhez küldött jelentést. Ebben Mérey ugyan értékelte a jelöltnek, a város érdekében végzett közel harmincéves munkáját, de képességeit nem tartotta elegendőnek a polgár­mesteri posztra. A „közel 60 évek előtt három normális oskolát végzett, magyarul egy szót sem értő, e nyelven írni olvasni épen nem, németül pe­dig nevét írni alig tudó, - a hazai alkotmány s törvények fogalmával sem bíró, a míveltség leg alsóbb fokán álló" 44 személyt csak a mezei gazdál­kodásra tartotta alkalmasnak, és úgy érezte nem engedheti meg, hogy pár­tolja ezt a jelöltet. Ez egyébként szerinte a városnak is érdeke, hogy ne ál­lítsák „őt pellengérre, és saját magukat a haza és a civilisált világ gúnyának ki ne tegyék". 45 A jelentésből az is kitűnik, hogy a törvényhatósági bizottság zöme egyetértett abban a főispánnal, hogy alkalmatlan a jelölt, de mégis mint egyetlen elfogadható, és a posztot elvállalni is kész, a közbizalmat is bíró 202

Next

/
Thumbnails
Contents