Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Hudi József: Nemesmagasi község önkormányzata a reformkorban

birtokosoknak közel 7 %-át. Az évszázados birtokosztódási folyamat következménye volt, hogy a nemesek több, mint kilenctizede nem rendelkezett annyi földdel, hogy abból családját eltartsa. A gazdagabbaknál a néhány szekér szénát termő rét lehetővé tette az állattartást, a nagyobb belsőség azt, hogy a közlegelőn tucatszámra tartson birkát, és ők cselédet is alkalmazva, gazdagparaszti szinten élhettek,

12 továbbá a föld haszna mellett részesedtek a földesúri közös jövedelmekből is. A többség kétkezi munkával kereste meg a kenyerét. Mindez megfelelő háttérvilágításba helyezi a nemesi önkormányzatot, amelynek működését a község 1836 és 1855 között vezetett jegyzőkönyvéből ismerhetjük meg közelebbről.

13 A községet 12 tagú elöljáróság vezette. Élén a bírói funkciót ellátó „nemesi esküdt" állt. O vezette a helység számadásait, elnökölt a tanácsházán tartott tanácsüléseken, a fontosabb dolgokban egybehívott közgyűléseken, amelyen minden birtokos - nemes és agilis egyaránt - részt vehetett. Közgyűlés döntött pl. arról, hogy kiket küldenek a vármegyei közgyűlésekre, tisztújításra, kiket fogadnak fel a helység cselédeinek - a község kocsisának, pásztoroknak vagy csőszöknek -, továbbá arról is, hogy mikor telepítik az erdőt, milyen sorrendben és határidővel végzik a mezei munkákat. A vezetőség a birtokosokkal együtt határozott a jövedelem birtokarányos felosztásáról. A közgyűlésen a megjelenés kötelező volt, az igazolatlanul távolmaradót 30 váltókrajcárra büntették. A közgyűlés és tanácsülés hatásköre között nem volt éles határvonal. Lényegében közgyűlési funkciót látott el a tanácsülés akkor, amikor 1838ban a téglavető termékeire árszabást készített, vagy amikor 1839-ben elhatározta, hogy a betelepedési engedélyért a zsidóktól 24 pft-ot, a nem zsidóktól pedig csak 24 vft-ot szed be. Máskor a fübér, az idegen marhák legeltetési díját határozták meg az esküdtek. A község vagyonát is a nemes esküdt kezelte, hasznosításáról vagy a tanács, vagy a közgyűlés döntött. Községi vagyontárgyak közé tartozott a téglaégető, a kovácsműhely, a mészárszék, a homokbánya, a Marcal-rév három csónakkal. Ezeket bérbeadással hasznosították. A falu rétjét, az erdőt, a legelőt közösen kezelték, de bizonyos haszonvételeket - így a makk és vadgyümölcsszedést, ill. a vadászati jogot - árendába adtak. Az éves bevétel nagyságáról nincsenek adataink, mivel a Szent György napi tisztújításkor megejtett számadásvizsgálat tényét részleteiben nem jegyzőkönyvezték. A számadáskönyvek pedig sajnos nem maradtak fenn. Nem őrizte meg a jegyzőkönyv a községi rendtartás szövegét, de tudjuk, hogy volt ilyen, mert több esetben hivatkoztak a „régi rendszabás"-ra. Ebben a község büntetőbíráskodása kisebb kihágások esetén - pl. marharovás alóli kibúvás - 4 váltóforintot, a nagyobbak esetén - mint pl. a nyers csalit levágása - 12 váltóforintot róttak ki a törvénysértőkre. A 179