Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

A nemesi vármegyék tényleges tisztviselőit az 1723:66. te. 2.§-ának előírása szerint a háromévente esedékes tisztújítói közgyűléseken választották,

16 mely tisztújítások a megyék életének kiemelkedően fontos és gyakorta látványos, az 1830-as és 1840-es években nem egyszer pedig botrányt hozó eseményei voltak. A tisztújításon - korabeli kifejezéssel: restauráción - ugyanis tekintettel a közgyűlés jelentőségére, a szokásost messze meghaladó számú nemes jelent meg. 1819 előtt a megyei tisztviselők választása akklamációval, azaz közfelkiáltással történt, ám ebben a gyakorlatban korszakunkban lényegi változás történt. A Helytartótanács 1819. február 16-án kelt határozata ugyanis azt írta elő, hogy tisztújítások alkalmával „nem ki kiáltások hanem a voksoknak vagy a gyülekezetben vagy e végre ki nevezendő deputatio által leendő ősze szedése és számlálása által tartatni kegyeimessen rendeltetnek"*

1

, azaz a választások ne felkiáltással, hanem egyenkénti szavazásokkal történjenek. Minden bizonynyal a megyék nem mindegyike szerzett érvényt e rendelkezésnek, mert a Helytartótanács 1821. január 9-én kelt levelében a megyéket és a főispánokat utasította, hogy a megyei tisztújító székek lebonyolításával kapcsolatosan tartsák magukat az e tárgyban már korábban kiadott rendelkezéshez, és a tisztviselőket csakis szavazás, nem pedig felkiáltás útján válasszák. Ha pedig ezen rendelkezésnek valamely ok folytán nem tudnának érvény szerezni, akkor inkább szakítsák félbe a tisztújító közgyűlést, és a megüresedett hivatalokat helyettesítés - egykorú kifejezéssel: szurrogáció útján töltsék be.

18 Az egyenkénti szavazással történő tisztújítás gyakorlata egyébként csak néhány esztendeig maradt érvényben, miután a Helytartótanács 1827. szeptember 11-én kelt rendeletében - az országgyűlésen tett előterjesztést akceptálva - úgy határozott, hogy a tisztújításokon a választás ismét felkiáltással történjen, és személyenkénti szavazásra csak akkor kerüljön sor, ha a nyilvánvaló többség felkiáltással állapítható meg.

19 Előzetesen el kell mondanunk, hogy a vármegyei tisztviselőkkel - akik megválasztásuk után természetesen hivatali esküdt tettek - szemben korszakunkban már alapkövetelmény volt a megfelelő szakismeret, és nem kétséges, hogy a 19. század első felében a megye hivatali apparátusának tagjai az akkorra már kialakulóban lévő értelmiségi réteghez tartoztak. A vármegye első számú választott tisztviselője az alispán volt. Az alispánok választásában csak az 1723:66. te. alakított ki egységes gyakorlatot, amelynek lényege az volt, hogy a főispán négy jelöltje közül a megyei közgyűlés választott.

20 Alispán hármas közfunkciót látott el. Egy személyben végzett a végrehajtói hatalomhoz kapcsolódó, továbbá tisztviselői és végezetül bírói feladatokat. Ő volt - a főispán vagy helyettese távollétében - a megyei köz- és kisgyűlések elnöke, ő felelt a közgyűlés határozatainak betartásá167