Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

lehetőség volt, mintsem általános gyakorlat, hiszen nyilvánvaló, hogy az évnegyedes közgyűléseken nem minden arra jogosult személy utazott be a megyeszékhelyre, söt az esetek többségében országszerte inkább az volt a jellemző, hogy a megyei kongregáción csupán néhány tucat nemes volt jelen. Ez alól azonban kivételt jelentettek azok a közgyűlések, amelyeken olyan, a megye egész politikai életét alapvetően befolyásoló döntések születtek, mint a megyei tisztújítás - korabeli kifejezéssel: a restauráció vagy országgyűlési követek megválasztása, valamint az országgyűlési követutasítások tartalmának meghatározása. E közgyűléseken - tekintettel a tárgyalandó ügyek fontosságára - mindig a megye főispánja vagy annak a bécsi udvar által kinevezett helyettese, az adminisztrátor elnökölt, és amely közgyűléseken több száz, sőt néha ezernél is több nemes tolongott a megyeházán és környékén. Fentiekből adódóan a későfeudalizmus időszakában Magyarországon a megyei közgyűléseken a határozatok - lett légyenek azok bármilyen súlyúak és jelentőségűek - elvileg kollektív döntések nyomán születtek. Ez persze a valóságban azt jelentette, hogy a tekintélyesebb és vagyonosabb nemesek álláspontja érvényesült, hiszen a jelenlévőknek nem a számát, hanem a súlyát mérlegelték.

10 A megye közgyűlésének eseményeit, helyesebben az ott született határozatok tartalmát természetesen írásba, jegyzőkönyvbe foglalták, majd hitelesítették, végül pedig a közgyűlések protokollumait a megye főispánja vagy annak helyettese jóváhagyásra a Helytartótanácshoz terjesztette fel." Az egyes ügyek elintézéséről a kijelölt megyei tisztviselők az esedékes közgyűlésen számoltak be szóban vagy írásban. Amennyiben nem volt szükséges további intézkedés, úgy a kapcsolatos iratok a megye levéltárába kerültek. A megyei közgyűlések döntéshozatali munkáját egy-egy speciális feladat végrehajtására kiküldött választmányok vagy bizottmányok - mai szóhasználattal - bizottságok segítették, amelyek lehettek állandó vagy ideiglenes, alkalmi jellegűek. E bizottmányok tagjait minden esetben a megyei közgyűlés választotta vagy jelölte ki, összetételüket pedig szükség esetén módosította. A bizottmányok tagjai között a megye különböző tisztségviselői - ide értve a táblabírákat is - ill. a megyében élő vagy birtokos tekintélyesebb személyek kaptak helyet. A bizottmányok tanácskozásairól - javaslataikat, véleményüket rögzítő - jegyzőkönyv készült, amelyet a megyei közgyűlésre terjesztettek be, ahol azokat természetesen megvitatták, kiegészítették, majd annak nyomán határoztak. Korszakunkra a megyei bizottmányok közül az alábbiak állandósultak ill. működtek több-kevesebb rendszerességgel az ország csaknem minden megyéjében: 1.) Az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó, pontosabban az országgyűlési követutasítások kidolgozásával megbízott, 2.) Az árvaügyi, 3.) Az útügyi, 164