Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Tilcsik György: A nemesi vármegye szervezete a XIX. század első felében

TILCSIK GYÖRGY A NEMESI VÁRMEGYE SZERVEZETE A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN Közismert, hogy Magyarországon a feudalizmus bomló szakasza, vagyis a 19. század első fele, annak is inkább második két és fél évtizede politikai értelemben a megye, a megyei közélet virágkorát jelentette, amit sok minden más mellett igazol az is, hogy ezt az időszakot utólag a táblabírák világának, táblabírói világnak nevezték el, tegyük hozzá teljes joggal. A késő feudal izmus-kori vármegyék igazi jelentőségét talán az jelzi leginkább, hogy az ország teljes, tehát nemes és nem nemes népessége - leszámítva a szabad királyi városok és a kiváltságolt kerületek lakóit - a vármegye joghatósága alá tartozott. „Én a magyar municipiális szerkezetet szívemből tisztelem, és tudom, mennyit köszönhet nemzetünk e szerkezetnek - tudom, hogy szabadságunk száműzve a hazából, az ötvenkét municipiumban találta menedékhelyét — tudom, hogyha apáink az ötvenkét megyék, mint annyi bástyák mögött, nem védelmezhették volna a szabadságnak reájok maradt töredékeit: bizonyosan most mint nemzet nem állanánk úgy mint állunk; de éppen azért tisztelem a municipális szerkezetet, mert alkotmányunk egyik fő talpkövének tartom jövendőre is; mert azt hiszem, hogy a municipális szerkezet Magyarországot hihetőképpen megfogja őrizni aféktelenségtől egykor, mint azt hajdan a korlátlan hatalom ellen oltalmazó" - mondta a reformkori vármegyéről 1844-ben az az Eötvös József, aki pedig ekkor már a megyerendszer talán legkitartóbb és legfelkészültebb bírálója volt. Széchenyi István az 52 magyarországi megyét „52 picziny királyság"~-nak nevezte, és úgy fogalmazott, hogy „municipális alkotmányunknak köszönhetjük mi nemesek s az ország egyéb privilegiált felekezetei ma álladalmunkat s valahai előmenetelünk lehetőségét? Kossuth pedig már egy 1833-ban készült és kevéssé ismert munkájában a törvényhatóságok, így a vármegyék közgyűléseit, valójában a vármegyéket olyan „remek municipális intézetek"

4-nek tartotta, „ahol minden magános polgár a nemzeti felségjogainak gyakorlásában közvetlen részesül, s mellyekben rejtezik a nemzetek által tapogatódzva keresett garantia valahai létesítésének magva". Deák pedig a következőképpen nyilatkozott 1835-ben a megyéről: „hasonlóval Európa legszabadabb nemzetei sem dicsekedhetnek, s ezen meg161