Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kóta Péter: Káptalani, megyei, városi jegyzők a XVI-XVII. századi Szombathelyen

Még 1610 októberében is húzódott az ügy: Trakostyáni Draskovics János tárnokmesternek nádori paranccsal kellett az özvegy őrizetében levő oklevelek kiadatásáról és a fizetési hátralék kifizetéséről, az e célra kivetett adók beszedéséről intézkedni.

50 A jegyzők társadalmi megbecsültsége, vagyoni tehetsége a 17. században emelkedett. Enyedy János káptalani jegyző azt a nemesi kőházat vásárolta meg a mezővárostól, amely korábban Meszlényi Benedeké volt. A jegyző maga fizette írnokait. Vásárhelyi István egy írnokának nevét is tudjuk: Mátéfalvay Mátyás 1597-ben a főnökének megszavazott országgyűlési követi és megyei jegyzői járandóság behajtásában fáradozott, munkája jutalmaként a beszedett pénzekből 20 forintot kapott.

52 1618-ban a megyének kellett tanúsítania, hogy Mátéfalvay Mátyás a néhai jegyző javaiból semmit sem birtokol, ezért nem is köteles fizetni azokat a hátralékokat, amelyeket annak örököseitől követeltek.

53 A jegyzők és hivatali kollégáik közt családi kapcsolatok is megfigyelhetők. Vásárhelyi István Petrán Balázs vője volt. 1596-ban felesége nevében tiltotta Perneszy Bálintot és Andrást annak Péteriszentkereszt határában levő erdőnek a használatától, amit Petthran Balázs váltott ki mások kezéből és saját erejéből telepített.

54 Petthran Balázs valószínűleg azonos Pothran Balázs káptalani és vármegyei jegyzővel. A Mankóbüki Horváth család két tagja is alispáni tisztséget viselt. Meszlényi Benedek második felesége Perneszy Judit, Zala és Somogy megyék alispánjának a lánya volt.

56 KÖVETKEZTETÉSEK A korszakban a különböző hivatali apparátusokban betölthető hasonlójellegű funkciók gyakori, bár nem rendszeres összefonódásáról beszélhetünk. Kitűnik, hogy a jogi képzettséggel bíró értelmiségi csoport több helyen tudta kamatoztatni tudását, és élt is ezzel a lehetőséggel. Nem arról van szó, hogy értelmiségi munkaerőhiány miatt kellett állást halmozniuk, mert hiszen litterátus, jogász elegendő számban volt Szombathelyen. Inkább csak a magasabb állások betöltésére alkalmas személyek köre volt korlátozott. Ez a csoport a társadalmi ranglétrán is előkelőbb helyet foglalt el: kijárt nekik az egregius, sőt generosus megszólítás. A jegyzők fizetett alkalmazottak („közönséges szolga") voltak, mégis testületi döntés, kvázi választás kellett kinevezésükhöz, és feladatuk sem csupán az apparátus technikai jellegű működtetésére korlátozódott (lásd követi megbízatások). Érdemes megfigyelni, hogy a megyei és országos bíráskodásban egyidejűleg működtek ugyanazon személyek. Nem világos, hogy mi késztette a vármegyét pl. a magasabb ítélőmesteri fizetések vállalására, egy158