Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Kóta Péter: Káptalani, megyei, városi jegyzők a XVI-XVII. századi Szombathelyen

amikor a török előnyomulás már közvetlenül fenyegette Vas megyét, a katonaság ellátása érdekében folyton pluszterhekkel sújtották, miközben nem egyszer több éves hátralék behajtatlan maradt. Vásárhelyi István 1599-ben a hadjáratra kivetett adók perceptora volt. Protestációt terjesztett elő, mert annak ellenére, hogy az adó beszedését országgyűlési törvények írták elő, sokan mégsem adták kezéhez a kivetett összegeket. 0 nem akart oka lenni semmi olyan bajnak, ami a zsoldra fizetendő pénz hiánya miatt előállhat, azért lemondott perceptorságáról, és átadta a hátralékosok listáját a megyének.

31 Talán ilyen jellegű nehézség volt, ami miatt az 1640-es jegyzőválasztáskor a főispán úr jelöltje nem tartván magát alkalmasnak a feladat ellátására, nem vállalta a jegyzői tisztséget.

32 Vásárhelyi István 1601-ben,

33 Megyery Pál 1603-ban a megye országgyűlési követe volt.

34 Szántóházy Ferenccel is találkozunk országgyűlési követként a forrásokban.

35 Kürthy István 1637-ben volt a megye országgyűlési követe.

36 Családi eseményeken, mint például Batthyány Ferenc 1607. június 16-ai esküvőjén az alispán és a jegyző képviselte a megyét/

7 A vármegyei jegyző kicsit már politikus is volt, nem véletlen, hogy többször is megfigyelhetjük - így Meszlényi Benedek vagy Enyedi János esetében -, hogy alispánságig emelkedtek a hivatali ranglétrán. Mezővárosi jegyző A mezővárosi jegyző munkaköre hasonlított a káptalani jegyzőéhez, de közfeladatokat nem végzett, és csak a városi polgárok ügyeinek írásbeliségét intézte. A városok által kibocsátott oklevelek nem voltak közhitelűek. Werbőczy is rögzíti azt a tényt, hogy a város számára idegen hatóság pecsétjével kiadott oklevél nem érvényes.

38 Szabad királyi városoknál ez teljes mértékben elfogadott gyakorlat volt, de mezővárosok esetében a helyzet mégsem volt ilyen egyértelmű. Csizmadia Andor hívta föl a figyelmet arra, hogy „az egyházi földesurak különösen őrködnek, hogy mezővárosaik a bevallásokat és más vagyonjogi aktusaikat az egyházi hiteleshely előtt végezzék.^

9 Természetesen ellenpéldák is akadnak. 1614-ben egy szombathelyi ház zálogbavetése kapcsán támadt vita afölött, hogy városi vagy káptalani okmánnyal kell-e igazolni az ingatlan forgalmát. Noha az alperes káptalani oklevél bemutatását követelte a felperestől, amit az megtett, mégis arra hivatkozott, hogy városi ingatlan adásvételénél városi hatóság általi iktatólevélre van szükség, és nem ismerte el a felperes igényét. A városi bírák ezt az érvelést fogadták el. Hatásköri villongások Az egymás közelében dolgozó tisztségviselők viszonya nem volt mindig felhőtlen. 1601-ben Német Gergely káptalani jegyző terjesztett elő protes156