Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Bariska István: Vas megye városai a XV-XVI. században

tokos-köznemesi harc, a Habsburg- és a Jagelló-ház mögött meghúzódó trónutódlási igények rendezték át újra Sárvár birtokviszonyait is. A Kanizsaiaknak ugyanis 1453-ban a várost ostrommal kellett visszaszerezni az 1443-ban az 1. Ulászló pártjára álló Rozgonyiaktól, akiknek végül is a 4.000 forintra rúgó zálogösszeget kellett „csak" megfizetni. A Kanizsaiak alsólendvai Bánffy-féle egyik ága ugyan kihalt, de a család másik ágán meg tudták őrizni Sárvárt, hogy azután a 16. században Orsolya fiúsításával a Kanizsaiak egyik familiárisához, Nádasdy Tamáshoz kerüljön a birtok. Érdemes volna természetesen mindezt a nagybirtokosok familiárisainak szintjén is végigkísérni, már csak azért is, mert a hivatalvezető - alispán, várnagy stb. - nemes familiárisnak egyre nagyobb szerep jutott a 15. században. A vár, a mellette lévő kereskedőhely (Sár), majd a hospes településből új városrésszé avanzsált váralja (Sziget) így vált királyi birtokból a 15. századra országos és helyi méltóságokat viselő nagybirtokosok, majd familiárisaik településévé. Nem az volt azonban a baj, hogy nem kapta meg korábbi kiváltságait, sokkal inkább az, hogy a tulajdonváltással, a földesúri hatalom behatolásával megtörtént a jövedelmek kisajátítása és az igazgatási apparátus hozzáigazítása. Jó példa erre a Sár kereskedőtelepen a bíró és a polgármestere helyett működő rector funkciója a 15. század elején.

23 Szombathely - a püspöki villa - a 14. századi püspöki mezőváros üdítő kivétel a tekintetben, hogy a püspök, nevezetesen a győri püspök földesúraságát az 1526-ban bekövetkezett „sedes vacuum"-ig alig vitatta el valaki. Aránylag korai határjárásai is ezt igazolják, pedig Kanizsai érsek 1417-ben elfoglalta, Bakócz Tamás pedig 1509-ben zálogba vette.

24 A két eset inkább arra utal, hogy az egyházi oppidumot egyházi földesúr akarta magánkézbe venni. 1509-ben például a püspök maga, Bakócz Tamás. Kőszeg és Rohonc esete viszont abban közös, hogy a 15. században mindketten Habsburg zálogbirtokba kerültek. Ezek a városok és uradalmak ugyan magánjogi szempontból kerültek át, de ez mit sem változtatott azon, hogy jövedelmükre az új haszonélvezők azonnal rátették kezüket. Kőszeg és Rohonc így kerülhetett okáért egy bizonyos Bernhard Mittendorfer kezelésébe. Az új birtokos ugyan zálogba vette a két város jövedelmeit, de ő adta ki 1451-ben a két helység mai ismerteink szerint első urbáriumát.

25 A kőszegiek egy évtized elteltével ugyan Johann Glatz publicus nótárius (!) - és nem a vasvári káptalan vagy a királyi kancellária - közreműködésével átíratta ugyan az 1407-es nádori okleveleket, ez sem változtatott azonban a mezővárosi szolgáltatások kikövetelésén és besorolásán.

26 A királyi város Kőszeg problémája nagyon hasonló volt a többi Vas megyei településéhez. Zsigmond ugyanis az elsők között adta el a Garaicsaládnak 1392-ben. Ezt majd csak I. Ulászló vette el a Frigyes pártján ál141