Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Hitelek, hitelélet, pénzintézetek Vas megyében a XVIII-XX. században - Bariska István: Pénzintézetek és társadalmi környezetük a XIX. századi Kőszegen

Összefoglalóul elmondhatjuk, hogy történetileg rendkívül érdekes tény, hogy akkor került sor az első megyei takarékpénztár, a kőszegi takarék megalapítására, amikor maga a város gazdasági szempontból elvesztette pozícióit Szombathellyel szemben. A második érdekes tanulság az volt, hogy nemcsak egyetlen pénzintézet alapítására került sor. 1848 és 1853 között főleg Iombard-kölcsön üzletágra létrejött a második kőszegi részvénytársaság. Sőt, a Soproni Kerület egy Kerületi Takarékpénztár (Landsparkasse) felállítását is tervezte, amit azonban a kőszegi piac nem engedett be. A harmadik tanulság az, hogy Kőszegen nemcsak meggyökerezett az újfajta pénzintézeti forma, hanem az is, hogy túlélte az 1848/1849. évi szabadságharc és az azt követő osztrák abszolutisztikus rendszer következményeit. Utóbbiak közül elsődlegesen azt, hogy a polgári állam kiépítése szempontjából ugyan hasznos négyféle egyenesadó háromszorosan terhelte meg az adóalanyokat a korábbihoz képest, igaz, új adóalanyok bevonásával, a közteherviselés elfogadtatásával. Az 1850. évben bevezetett vámunióval viszont előnyös helyzetbe hozta a mezőgazdasági termelést. Bebizonyosodott, hogy még az osztrák államkölcsönjegyzés kényszere sem tette tönkre a fizetőképességet. Fontos tudni, hogy az osztrák állami akarattal szemben a Kőszegi Takarékpénztár mindvégig megőrizte részvénytársasági jellegét. Ennek ugyan az volt az ára, hogy az alapszabályt csak 1865-ben fogadták el, de megérte. 1850 és 1854 között példának okáért megkezdődött az osztalékmegállapítás. A legfőbb eredmény ekkor az volt, hogy a részvények értékét szinten tudták tartani, ha az osztalék maga nem is nőtt. Ezt követően azonban az osztalék növelésére is sor került. Bármennyire is ellentmondásos, de az osztrák kormányzat által mesterségesen 5 %-on tartott pénzintézeti kamatláb lassan kiszorította a korábbi községi- és magánalapok, illetve pénztárak kölcsönüzleteit; ezek ugyanis 6 %-os kamatra adhattak kölcsönt. A pénzintézeti üzletágak fejlesztése - így az ingatlanbetáblázásra hitelnyújtás, az osztrák államkölcsön kezelése, a beváltási üzletág, a termelési hitelek stb. - a Kőszegi Takarékpénztár végső meggyökerezeséhez és egyedüli talponmaradásához vezetett. Amikor 1853-ban összehívták a közgyűlést, kiderült, hogy a Takarékpénztár Rt-nek már 138 tagot számlált, akiknek egyharmada volt kőszegi. Ez azt igazolta, hogy nemcsak városi, hanem kerületi, regionális hatáskörrel is működött. Benne kimutatható, hogy a kereskedőtőke erösebb lett az iparinál, de éppen a takarékpénztár adott arra lehetőséget, hogy a nyereséget akár ipari vállalkozásokba is visszaforgassa. A Kőszegi Takarékpénztár tehát egyre fontosabb szerepet játszott a város és a régió polgári átalakulásában. 102