Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban; I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526 - Vas megyei levéltári füzetek 8. (Szombathely, 1997)

Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526

1269-ben kelt (1. 22.) oklevelét, amelyek a vele perben álló Koltai György fia Márton litterátus birtokában vannak. VKL Lad. I. Fase. 4. Nr. 3. (Df. 279134.) Hártya, kék és lila selyemfonálon fiiggo pecséttel. Hátlapján: taligás remittatis. 221. 1401. május 24. (3. die Penthecostes). A vasvári káptalan előtt Salamon-i Péter fia Tamás, atyai (carnalis) testvére: János, Miklós fiai: János és György, továbbá János fia Miklós fia János unokatestvérei (patruelis) nevében is, egy Merse-i jobbágytelküket, amelyen Yo Pál lakik, valamint a marcali réven szedett vám felét és egy földdarabkájukat a Gyouadeer folyóhoz menő út mentén, tartozékaikkal egyetemben húsz márkáért elzálogosították Woth-i Tamásnak oly feltétellel, hogy ugyanennyiért, vagy hatvan forintért, tized és kilenced nélkül visszaválthatják, és ezért szavatosságot vállaltak. VaML Ll. instr. Fasc. 56. Nr. 29. (Df 262590.) Hártya, szalagra függesztett pecsétje elveszett. A felfüggesztésre szánt vágások a plica és a szöveg területén vannak. 222. 1402. április 4. (3. die, ti. oct Paschae) Győr. Demeter győri őrkanonok és püspöki helynök rendezi a szentlénárti templommal kapcsolatos, a szentlénárti és a kisfaludi nemesek között vitatott kegyurasági kérdéseket. A győri püspök halasztó levelével április 2-ára (oct. Pasche) re halasztott, Rohoncz-i András és Ikerwar-i Illés plébánosok (ecclesiarum parochialium rectores) részvételével lezajlott perben a szentlénárti Miklós fia Péter és Péter fia János, János fia Péter, valamint Mihály fia György nevében is, a vasvári káptalan üv. levelével jelent meg, akivel szemben Kysfalwd-i Miklós fia János, testvére, György, valamint Mihály fia Lőrinc, Vidos fia Tamás, Fülöp fia György, István fia Mátyás, Illés fia János nevében is, ugyancsak a vasvári káptalan üv. levelével, elmondta, hogy a kisfaludi nemeseknek biztos útjuk van a szentlénártiak területén, és részük a templomban és a temetőben, ahova temetkezni is szeretnének, bizonyítékul Károly kir. egy pecsét nélküli (gyanús) oklevelét mutatta fel, amely elmondta, hogy Loránd, a szentlénárti nemesek őse a kisfaludi nemesekkel e dolgokban megegyezett, és hogy a kisfaludiak egyik őse egy akkoriban húsz márkát érő lovat hagyott sekrestye építésére, amit azonban Domonkos fia János a maga szükségleteire fordított, cserébe viszont két telket adott az egyháznak, az utca végében, egyiket a keleti, a másikat a nyugati oldalon. Válaszában Miklós fia Péter azt mondta, hogy ők nem tudtak erről a hatvanhárom évnél is régebbi egyezdenarioium in novis albis longe cruris decern pensis computando absque decima et noná partibus „condarn Karuli regis Hungaríe, ut littere sonabant sed dubiura erat de sigillo' 81