Középkori oklevelek Vas megyei levéltárakban; I. Regeszták a vasvári káptalan levéltárának okleveleiről (1130) 1212-1526 - Vas megyei levéltári füzetek 8. (Szombathely, 1997)

Bevezető

A Vasvár-szombathelyi Székeskáptalan levéltárának okleveleit nagy részben Házi Jenő tanulmányozta át és másolta le 1950 előtt, amikor még a hiteleshelyi és a magánlevéltár egységet alkotott. Az 1947. évi XXI. te. által közérdekűvé nyilvánított hiteleshelyi anyag azonban az 1950. évi 29. sz. tvr. értelmében 1958-ban a megyei levéltárba (akkor Szombathelyi Állami Levéltár) került. Ez a mesterkélt kettéválasztás ugyan megnehezítette a kutatók dolgát, de az anyag védelme így is biztosítva volt. Az oklevelek (és a káptalani levéltár többi iratainak) elhelyezése megfelelő, a szükséges állagmegóvási és restaurálási munkák megtörténtek, és korszerű segédlet is készült az oklevelekhez. Házi Jenő a káptalan megbízásából végezte el az oklevelek szövegének lemásolását. A kézirat egyik példánya a káptalan tulajdonába ment át, a másik azonban Házi birtokában maradt, amit a Vas Megyei Levéltár 1990-ben Házi özvegyétől megvásárolt. Házi a Vasi Szemle és a Magyar Zsidó Okmánytár hasábjain bőséges válogatást publikált kéziratából. Ezek Vas megyei vonatkozású oklevelek teljes szövegű közlései. Kihagyta viszont válogatásából a korábban különféle okmánytárakban már nyomtatásban megjelent szövegeket, az előbb említett két kiadvány közt sincsen átfedés. A Vasi Szemlében közölt 178 oklevélszöveg 1967 és 1981 között, összesen 37 közleményben, rendszertelen időközönként jelent meg, az utolsóként közölt oklevél dátuma 1486. június 21. Ehhez a semmilyen szempontból nem teljes anyaghoz mutató sem készült, ami használati értékét csökkenti. Ha tehát valaki a vasvári káptalan okleveleinek áttekintésére szánná el magát, számos okmánytárat kellene kézbe vennie. Szakmai megbeszélések során az az álláspont győzött, mely szerint a káptalani levéltárat - fizikai megosztottsága ellenére is - egységnek kell tekinteni, bármilyen, immár sokadik válogatási szempont érvényesítése nem ajánlatos. A jelen publikáció a régebbi közlésekre, illetve Házi kéziratára is támaszkodva, regesztaformaban ismerteti az oklevélgyűjtemény Mohács előtti anyagát. A már publikált határjárásokat nem közöltük teljes szövegükkel, a határpontok közül is csak a maradandónak ítélt tereptárgyakat említettük, amelyek egy esetleges lokalizálási kísérlet kiindulópontjai lehetnek, ellentétben pl. bozót, körtefa, stb. típusú objektumokkal. A korszakhatár a magyar történettudományban régóta elfogadott, bár sokszor vitára ingerlő, mint a jelen esetben is. 1526 augusztus 29. ugyanis a vasvári káptalan történetében nem jelent törést. Az oklevelek sorozatának legutolsó darabja 1541. október 16-án (D. seil. f. b. Galli conf.) kelt, a hiteleshely a 40-es években tért át a jegyzőkönyvek vezetésére, majd 1588-ban költözött át Vasvárról Szombathelyre, de egyik időpont 5