Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bősze Sándor : Az egyesületek helye és szerepe a magyar társadalom életében a XIX. és a XX. században

művelő-, közművelődési-, szabadoktatási-, dal-, kisdedóvókörök), 5. társasági (társaskörök, kaszinók, asztaltársaságok), 6. munkásegyesületek (munkaképző, munkásegyletek, önsegélyező- és szakegyletek), 7. közhasznú egyesületek (fürdő, lakóhely-szépítő-, tűzoltó-, mentő-, egészségű gyi-stb. egyesületek), 8. segélyező egyesületek (önsegélyező-, temetkezési-, emberbaráti-, és nőegyletek), 9. sportkörök és egyéb egyesületek. Szekfu Gyula 1943-44 télfordulóján írt a „Valahol utat vesztettünk" című cikksorozatában a reformkor centralista politikusainak munkáit elemezve vizsgálta az egyesülési jogot, a szabad községek önrendelkezését és a központi hatalom viszonyát. Az ország 1918-as Összeomlásának egyik okát abban látta, „hogy az egészséges egyesületi élet, melynek társadalomszervező hatása lett volna alig fejlődött ki...", továbbá: „...sem a vezető réteg, sem pedig a falusi nép nem rendelkezett életképes szervezetekkel, a lakosság tökéletesen atomizálva volt, s e szervezetlen tömeg fölé borult egyetlen védoponyva gyanánt az államhatalom ...$...ezt a ponyvát egy pillanatra elf úttá a világtörténelem szele... *** Az egyesületek rendkívüli, társadalom meghatározó fontossága és az elszalasztott lehetőségeket jelző pesszimizmus érződik ki e munkából. Vajon jól látta-e Szekfu az egyesületek felelősségét? A válasz ebben a pillanatban rendkívül „diplomatikus": is-is. Ha egyesületek kvantitatív mutatóit nézzük, akkor a számsorok nem támasztják alá Szekfu állítását. A számok azonban nem adnak választ két fontos kérdésre: mennyi ideig működtek az egyletek, milyen tartalmi, társadalomszervező tevékenységet folytattak? Mivel „minden államilag szervezett társadalom közös és jellemző vonása..., hogy szükségképpen rendezi a társaságokhoz, szervezetekhez való viszonyát"

6 tanulságos 1948-ig végigtekinteni a magyar egyesületi jogalkotáson. Ez összességében egy felfelé, majd lefelé ívelő görbét rajzolt. Már a 18. században -a polgárosodás folyamatával párhuzamosan- megfogalmazódott az állam hatalmát korlátozó egyesülési és a gyülekezési szabadság eszménye, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó egyesülési jog.

7 Szinte valamennyi polgári alkotmányban szerepelnek ezen jogok, („a polgári mintaalkotmánynak tekinthető 1831. évi belga alkotmány", az 1848-as francia, az 1849-es német birodalmi alaptörvény. Az osztrákok 1867-ben rendezték a kérdést.) 71