Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Rácskay Jenő : Egy kis szombathelyi per a tiszaeszlári „nagy per" nyomán

lom továbbfejlődésének nagy lökést adtak a külhoni események. Németországban szaporodtak a zsidóellenes egyesületek, a faji kérdést taglaló irások (amelyekből még a magyar parlamentben is elhangzottak citátumok.) A Galícia felőli beáramlás -noha átmeneti jellegű volt- ráterelte a közfigyelmet az újonnan jött zsidókra, furcsa ruházatukra, beszédükkel, irtózatos szegénységükkel eltértek a helyi szokásoktól, sot a helyi zsidóság karakterétől is. A vidéki lapokban ekkor kezdenek megjelenni a zsidóság visszaszorítását követelő cikkek. Istóczy 1880-ban már faji alapra helyezkedik, parlamenti beszédében kifejti, hogy a zsidókérdést nem vallási, felekezeti, hanem közgazdasági, politikai, társadalmi kérdésnek tekinti, mivel a zsidóság külön társadalmi kaszt, faj. Parlamenti szereplése mellett antiszemita folyóiratokat, lapokat ad ki, megszerzi a Függetlenséget, majd újabb kísérletet téve megalapítja a 12. Röpiratot. Az antiszemita ideológia legfontosabb eszköze a 12. Röpirat volt. A német antiszemita szakcikkek adaptálása mellett megjelent a „Hangok a Vidékről" rovat,

9 amely vidéki példákkal volt hívatva alátámasztani a vádaskodásokat. Mily ismerősen hangzik ez ma populistáink körében. A gyakran ismétlődő vádak mellett 1882 tavaszán a politikai antiszemitizmus a középkori leheletű vérvád felelevenítésével nyílt támadást indított a zsidóság megbélyegzésén keresztül a liberális szellemiségű állami berendezkedés ellen. 1882 április 1-én Tiszaeszláron eltűnt özvegy Solymosiné 14 éves Eszter nevű leánya, Huri Andrásné cselédje. E napra esett a zsidóság évezredes ünnepe a pészach a „zsidó húsvét." Az ünnep eredete a zsidóság egyiptomi tartózkodásáig nyúlik vissza. A hagyomány szerint Niszán havának 14. napján minden héber családnak le kellett vágnia egy bárányt, és elfogyasztani. Vérével megjelölték a két ajtófélfát, és a felső küszöböt. „5 legyen a vér nektek jelül a házakon, ahol vagytok s midőn látom a vért elkerüllek benneteket, hogy ne legyen rajtatok a pusztító csapás, midőn sújtom Egyiptom országát." (Mózes II. 12: 13.) így a pészach szó -amely elkerülést jelent- eltéríti a tizedik csapást a zsidók feje fölül.

10 Ez a bibliai eredetű évezredes szokás volt az, amely a zsidóság ellen a középkor során vérváddá alakult, azt a soha nem igazolt vádat hangoztatta, hogy a zsidó húsvét emberáldozatot - vért kívánt. Ezt a szörnyű, embertelen vádat fogalmazták meg Istóczyék 1882 tavaszán. Kis cselédek eltűnése előfordult máskor is, de az antiszemiták úgy gondolták, hogy most végre eljött az ő napjuk. A vád alapját 370