Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Baloghné Lasics Judit : Tipikus bűnperek Vas megyében az 1850-es, 1860-as években

ját verzióját. Eszerint ő nem ölt gyermeket, erről semmit sem tud. Összes vagyona a rajta lévő ruha, büntetve még nem volt. Az orvosi vizsgálat után Katalin elismerte, hogy gyermeke született, de a koraszülött meghalt. A történtekről gazdájától való félelmében nem mert beszélni senkinek. A kis testet a ház kamrájában, a káposztáshordó mellett ásta el. A helyszíni vizsgálat azonban eredménytelen volt, sem a gyermeket, sem az ásás nyomát nem találta meg a falu bírája által vezetett vizsgálóbizottság. Hodászi János pertócsai ülnök ekkor dühében, mert a vádlott a vizsgálatot félre akarta vezetni, megijesztette a nőt. Vesszőket fonatott össze, és utasította csendőrtizedest, hogy vigyék a szobába, és a közrendőrrel csapassanon rá egyet. A bűnös ekkor valóban vallott. A disznóól alá rejtette a halott gyermeket. Itt aztán meg is találták a maradványokat, melyeket lemostak, rongyokba csavartak, s Németújvárra küldték. Orvosi vélemény szerint a gyermek élve született, s ez a megállapítás megpecsételte a vádlott sorsát. Katalin a bíróságon elmondta, hogy gazdája folyton üldözte őt, s a gyermek elveszejtésére biztatta. Terhessége alatt folyton verte, s üldözte őt a másik gyermekéért is, ki tavaly halt meg. Kihallgatták az apát is, aki tagadta, hogy gyilkosságra biztatta volna házvezetőnőjét. Az ügy folyamán keletkezett iratokat a Megyei Törvényszék elé terjesztették. Torkos Ferenc álladalmi ügyészhelyettes mint felperes előterjesztette a gyilkosság és bűnrészesség vádját. Felsorolta a terhelő körülményeket: hogy a tettet előre kitervelten követték el, a vádlott sokáig tagadott, félre akarta vezetni a vizsgálatot.

9 Mivel Combocz Katalin és Meczinger György védőt nem tudott megnevezni magának, hivatalból két ügyvédet rendeltek ki melléjük. Katalin védője a vád megváltoztatását kérte, ne gyermekgyilkosságban, hanem magzatelhajtásban mondják ki a nőt bűnösnek. A szomorú, nem elhanyagolható körülmények figyelembevételére kérte a bíróságot. Védőbeszédét arra alapozta, hogy az asszony neveltetése parlagon maradt, de büntetlen előéletű volt. Cselekedetét gyermeke apjának vérfagyasztó fenyegetéseinek hatására tette meg, az ő unszolására. Végül a vádlott mentségéül az iszonyú szegénységet, a nő kilátástalan helyzetét hozta fel. A másodrendű vádlott védője az asszony gyaláz ás ár a alapozta mondandóját: „Mivel már többször volt terhes, csak erkölcstelen lehet, ezzel megsértette az anyaszentegyház törvényét, egy ilyen képes 358