Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Bűntettek és bűnperek Vas megyében m XVI-XX. században - Kóta Péter : „Ebül szerzett kutyabőr" avagy címerlevél-hamisítások a XVIII. században

ra sarkallták az embereket, hogy időt és költséget nem sajnálva fölkutassák a szükséges bizonyítékokat; vagy éppen a hirtelen támadt konjunktúra közepette mellékúton jussanak be az áhított nemesség sáncai mögé. Az armálislevelek iránti keresletnövekedést ugyancsak egy vasi példán illusztrálhatjuk. Vas vármegye 1696. évi nemesi jegyzékében Korátföldén Kovács nevű személy nem szerepel. 1717-ben viszont kettő is: Kovács Ádám és Kovács András. Kovács András Vas megye közgyűlésén 1719. január 11-én kétségtelenül igazolta nemességét. Az irat nem szól a bizonyítás módjáról. A bizonyítás Kitonich Directio methodica-ja (7. fej., 21.) szerint, a Hármaskönyv (I. 47.) alapján kétféle lehetett: gyakorlati, amikor tanúkkal igazolták, hogy az illető legalább hatvan éve gyakorolja nemesi jogait, vagy pedig gyökeres, amikor címerlevél felmutatása után a címerszerzőtől való leszármazás folyamatosságát kellett bizonyítani. A második fázis volt a bonyodalmasabb, ugyanis a címereslevelekkel általában nem volt semmi probléma, mert azt elfogadták, -még az erdélyi fejedelmektől kapottakat is2 hacsak nem volt hamisítva. Nem tudni, milyen rokoni kapcsolat volt a két Kovács között. A továbbiakban feltűnik Kovács György körmendi lakos, aki 1733. évi tanúvallomások szerint Kovács Ádám atyjafia. Ezek szerint négy testvér közös címerszerzeményérol volt szó. Jóllehet a Királyi Könyvekben nem szerepel ez a címeradomány, az még létezhetett. Ismert tény, hogy nem minden privilégiumot regisztráltak, valószínűleg azért, hogy ezen is spóroljanak, így könnyen kimaradhatott. A tanúvallomások csak a régi nemesi levél elvesztését erősítik meg, s azt a kanizsai törökök portyázásának idejére teszik. Volt azonban egy másik armális Kovács Ádám birtokában. Nyilvánvalóan nem a család oklevele volt, hiszen akkor valószínűleg felhasználta volna a nemességigazoláshoz. Kalandos utat járt be ez az oklevél, és csak nehezen bogozható ki a története. 1746-ban kezdeményeztek vizsgálatot a Nádasdon lakozó Kovács Zsigmond esküdt kérésére. Karba István vádolta őt azzal, hogy az armálist (amely állítása szerint Karbát illetné) Kovácsi névre corrigálta. Dezső Sándor vallomása szerint 1720 körül említette Kovács Ádám, hogy egy „Kovács névre való armális vagyon egy helet de tíz tallér nélkül nem adgyák ki". Kovács György készségesnek mutatkozott, előre ki is fizette a tíz tallért, és Dezső, valamint Boros Mihály vár314