Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Bősze Sándor : Egyesületek a mai Dél-Burgenland területén a dualizmus idején

A polgárosultabb életmód terjedését demonstráló társasági egyletek típusa sok rokon vonást mutatott a kulturális egyesületformával is. Ez a típus azonban a többitől eltérően a társas szórakozás igényét hangsúlyozta. E csoportra voltak jellemzőek a kaszinók, a társaskörök és a katolikus körök. A legelőkelőbbnek a kaszinók számítottak. A kiegyezés után az elsők között kapott 1874-ben alapszabályt a Felsőlövő Társaskör és a Rohonci Casino Társaság.

22 Az emberek közérdekű igényeikből, sokszor létszükségleteikből fakadóan hozták létre a különféle közhasznú egyesületeiket. E típuson belül a legtöbb, mint tűzoltó-egyesület alakult.

23 Az országon többször is végigvonuló tűzvész-hullámok tették szükségessé a védekezésnek és a megelőzésnek ezt a formáját. Az országban és a Dunántúlon az 1870-es években jelentek meg -4gaz még szórvány osanaz első tűzoltó egyletek, de ebben az országrészben hamarosan annyi jött létre, hogy lehetővé vált a Dunántúli Kerületi Tűzoltószövetség megalakulása (1879). Vas megyében, s ezen belül a mai burgenlandi területen országos viszonylatban az első között szerveződtek meg a tűzoltók. A legrégebbi tűzoltóegylet 1871-ben Pinkafőn alakult meg. A megye tűzoltói a Dunántúlon mind számukat, létszámukat, mind pedig felszereltségüket tekintve az elsők közé tartoztak. A megyének a mai burgenlandi területre eső felén -az egész korszakban folyamatosan- összesen 82 tűzoltó egyletet jegyeztek fel az alispáni hivatalban. Ez azt jelenti, hogy azoknak a településeknek, majd mindegyikében, amelyeken bármily egylet létezett, alakult ilyen egyesület. Ha figyelembe vesszük az alapszabályban jelzett működési területüket, akkor szinte egészében -lefedték— a megyerész településeit. A lakóhelyük szebbé, tisztábbá, rendezettebbé, tehát kulturáltabbá tételének szándéka vezette Pinkafon (1885), Rohoncon (1902), Felsőlövőn (1907) és Németújváron (1912) a helyi szépítési, szépítészeti egyletek megalakítóit.

24 Az állami intézményes szociális és társadalombiztosítás hiányát kívánták pótolni azok a polgárok, akik létrehozták a különféle emberbaráti segélyező egyesületeket, melyek közül a relatíve a legtöbb -„főleg a német anyanyelvű községekben'- ún. hadastyán, vagy más, szintén korabeli megfogalmazással, „aggharcos" egylet elnevezéssel alakult.

25 Ezek, a királyhoz való nagyfokú lojalitást is hangsúlyozó egyesületek a bajtársiasság mellett, már csak a tagság életkorából adódóan is tulajdonképpen a betegsegélyző és temetkezési társulatok223