Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Antosa Leskovec : A körjegyzői hálózat változásai Vas megye szlovén részén a századforduló táján

Magyarországon az 1894:XXXIII. törvénycikkellyel bevezették az állami anyakönyvezést, ami egy olyan államban, amelyben több egyház is működött, a hatóságok számára is jó áttekintést nyújtott a lakosság mobilitásáról. Ezeket az anyakönyveket az e célból létreho­zott kerületek szerint készítették el, mely anyakönyvi kerületek nagyságát a megyei intézőbizottságok meghallgatása után a belügymi­niszter határozta meg. Az anyakönyvvezetoket rendszerint a községi elöljáróság köréből nevezték ki. Természetesen az anyakönyvi kerü­letek székhelyét az egyes vidékek fontosabb települései, a plébániák és hitközségek székhelyei alapján határozták meg. A muraszombati (Murska Sobota) járás területén egyaránt 11 körjegyzői- és anya­könyvi kerület volt, amelyek székhelyei kettő kivételével megegyez­tek: Pártosfalván (Prosenjakovci) működött körjegyző, de nem volt anyakönyvi hivatal, míg Urdombon (Fokovci) volt anyakönyvi hiva­tal, de nem volt körjegyzőség. A szentgotthárdi járásban, annak muravidéki (Prekmurje) ré­szén a körjegyzőségi és az anyakönyvi kerületi székhely Orihodoson (Hódos), a Rába menti területen pedig Felsőszölnökön (Gornji Senik) és Istvánfalván (Stevanovci) volt. Alsószölnök (Dolnji Senik) egya­ránt részét képezte a rábaszentmártoni (St.Martin) körjegyzőségnek ill. anyakönyvi kerületnek. A szentgotthárdi járásban Kercán (Krci­ca) volt az anyakönyvi kerület székhelye, amelybe be volt tagozódva Cödörháza, Szerdahely (S reduce), Szombatfa és Velemér községek, amelyek területileg és közigazgatásilag a muraszombati járáshoz tar­toztak és a pártosfalvi körjegyzőségben más községekkel voltak egye­sítve. Ugyanebben a kercai anyakönyvi kerületben, valamint a ha­sonló nevű körjegyzőségben volt megtalálható Domonkosfa (Do­manjsevci) község is. Tíz évvel az állami anyakönyvek bevezetését követően az 1904: XXXVI. törvénycikkelyben az 1894. évi törvény módosításáról hatá­roztak, mégpedig oly módon, hogy minden nagyközségnek és minden körjegyzőségnek egy anyakönyvi kerületet kellett létrehoznia. Mind­ezt az a fő szándék vezérelte, hogy az eszközök meghatározott részét, amit az állam az anyakönyvek vezetésére irányozott elő, a jegyzők és a segédjegyzők fizetésének javítására használják fel, amit az anya­könyvvezetésnek a községek közigazgatási ügyeihez való kapcsolással érnek el. Ebbe az irányba mutató lépést jelentett a már korábban hatályba lépett 1904:XI. törvénycikkely a községi jegyzők és a kör­208

Next

/
Thumbnails
Contents