Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

A Vas Megyei Levéltár nemzetközi kapcsolatai - Tóth Péter : Vas vármegye közgyűlési jegyzökönyveinek forrásértéke a burgenlandi és szlovéniai történeti kutatás számára

gyűlési jegyzökönyvek csupán sokadrangú forrásai lehetnek a helytörténetírásnak? A kérdés megválaszolására vegyük sorra és vizsgájuk meg ebből a szempontból a jegyzökönyvekben előforduló egyes bejegyzés-típusokat. 1. Amint arra már utaltunk, a nemesi vármegye legfontosabb feladata a központi kormányzat rendelkezéseinek a végrehajtása és az önkormányzat volt. Ez a két fogalom csak látszólag áll ellentmondásban egymással, ami abból is kitűnik, hogy a közgyűlés a királyi parancsok jó részét egy jellegzetesen önkormányzati eszköz: a helyhatósági törvény -közkeletű terminussal, a statútum— által erősítette meg, illetve konkretizálta és léptette életbe a saját joghatósága alá esö területen. így például a 15 éves háború legvéresebb csatájának, a mezőkeresztesi ütközetnek az előestéjén az általános nemesi felkelést elrendelő császári és főkapitányi parancsra Vas vármegye 1596. augusztus 22-én tartott közgyűlése nemcsak a felkelésre kötelezettek körét, a szemle helyét és időpontját határozta meg, hanem szankciókat írt elő, rendelkezett a megyén átvonuló idegen katonaság ellátásáról, gondoskodott a katonaság nélkül maradt megye védelméről, sőt, erre a különleges helyzetre nézve a törvénykezés rendjét is szabályozta. A helyhatósági jogról pedig, mint általában a feudális jogról elmondhatjuk, hogy szigorúan területi érvényű: egyaránt vonatkozott az adott terület összes lakosára, hiszen mintegy azt a jogi keretet adta meg, amelyhez a lakosságnak alkalmazkodnia kellett. Helytörténeti szempontból való fontossága ennélfogva nyilvánvaló, függetlenül attól, hogy előfordul-e az ilyen típusú statútumokban egy adott település neve. 2. Tulajdonképpen ugyancsak a felsőbb utasításokat végrehajtó vármegyei rendelkezések közé tartoznak az adó- és egyéb terhek elosztására szolgáló kivetések, amelyekről éppen azért kell külön szólnunk, mert a helytörténetírás számára közvetlenebb forrásul szolgálnak. Sajnos, ezek csak véletlenszerűen kerültek bele a jegyzökönyvekbe, ráadásul Vas vármegye esetében ismét találkozunk a már jelzett problémával: az uradalom és a kisbirtok más módon való kezelésével, így például 1599. augusztus 2-án az élelmiszereknek a katonai táborba való szállítása céljából állítandó szekereket a főurak birtokaira egyben, a kisbirtokosok falvaira pedig külön-külön vetették ki: vagyis a megye nyugati felének a települései alig szerepelnek 174