Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bircher Erzsébet: Sopron-Vasi Szederegylet

Rossz előérzete sajnos bevált. Az érdeklődés érezhetően csökkent az egylet irányába: az „elsődlegesen" 12 évre alakult Társaság működése a kezdeti év lelkesedése után már a következő években erőteljesen megcsappant. Ebben nyilván meghatározó szerepe volt a racionalitásnak, hisz a Tagok számára ez az egylet évekig semmiféle hasznot nem ígért. Az alapszabály szerint az esetleg képződő nyereséget az első hat évben tőkésíteni kellett, s így az egylet hasznára fordítani, s csak ennek letelte után dönthetett volna a többségi szó arról, hogy a képződő nyereséget feloszlatják-e, s ha igen milyen arányban. A lassú és bizonytalan tőke-megtérülés megcsappantotta a tagok fizetési kedvét. A kitűzött cél egyre távolabb került, hisz 1843-as vasi alispáni jelentés szerint Szentgotthárdon, a szederfa ültetvényen megszűnt a selyemtenyésztés, senki nem nevelt bogarakat, a haszon csak annyi volt, hogy ültetnivaló fákat adtak el, melyek árából a kezelőbiztos költségeit sem tudták fizetni.

12 Széchenyi 1844 szeptember 21-én kelt levelében már arról panaszkodott Tasnernek: „A nyáron át csaknem megbukott a Szederegylet. Azt is csak az imádság és az én pénzem tartja össze. Úgy tűnik sem az imádság, sem a pénz nem volt elegendő. Az egylet lassú halódás után szinte nyomtalanul eltűnt, az utolsó bejegyzés, amely még a papíron való létezését bizonyítja 1847-es keltezésű. Valójában azonban ekkorra már nem működött valódi egyesületként. Érdektelenség, közöny, majd a jelentős országos események még az alapjait is eltüntették, csak a szedreskertek árulkodtak hajdani létezéséről. A magyar reformkor gazdasági egyesületei közül sajnos nem a Sopron-Vasi Szederegylet volt az egyetlen, amelynek végső mérlege sikertelenséget tükrözött. Az okok -ezeknél a típusú egyesületeknél is— túlmutatnak a konkrét elképzelések, tervek buktatóin. A magyar gazdasági élet merevségéről, az új iránti bizalmatlanságról épp úgy árulkodnak, mint a jószándékú reformerek valóságtól elszakadt, ideologisztikus elképzeléseiről. Egy olyan meghatározó személyiség, mint Széchenyi életművében sok, egyébként jelentéktelen mozgalmat is reflektorfénybe állíthat. Ezért ennek az egyletnek a története sokkal inkább Széchenyi reformelképzeléseinek aspektusából bír fontossággal, s nem mint egy olyan egyesület, amely „spontán" módon szerveződött egy konkrét gazdasági cél megvalósítására. 104