Tóth Péter: Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1601-1620, 1631-1641. - Vas megyei levéltári füzetek 5.
Vas vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1601-1620
újonnan állítandó katonák elöljáróivá: a nevezett személyek nem tudni, mitől indíttatván, a közjón és a haza üdvén gyalázatot téve, becsületükről és emberségükről elfeledkezve egymással összeesküdtek — ami pedig szigorúan tiltva van — és megtiltották mind a lovas, mind a gyalogos katonáknak, hogy a vármegye által hozott rendelet alapján nekik járó 8, illetve 4 forint hópénzt felvegyék, s arra kötelezték a mondott katonákat, hogy a lovasok 18, a gyalogosok pedig 10 forintot vegyenek fel, azzal fenyegetőzvén, hogy akik nem így tesznek, azokat elkergetik a csapattól; ezáltal a szemlét és a kivonulást félbeszakították, s ürügyet szolgáltattak arra, hogy a késedelem nélkül kiállítandó katonaság szétszéledése miatt a király őfelsége és a nádor űr is haragra gerjedjen a vármegye iránt. — A főispán úr az előadottakra tekintettel követeli a nevezettek megbüntetését. 1292. (1.354-355.) Ez után az előterjesztés után Bedey Gergely személyesen felállván, a következőket mondta el: ő az összeesküvésben, fenyegetőzésben és egyáltalán az egész dologban teljesen vétlen és ártatlan, s ha a közkatonák egymás között bármibe is belebonyolódtak, az az ő akaratán kívül történt. Söptey Gergely is teljesen ártatlannak vallotta magát az ügyben. 1293. (1.355.) A vármegye közönsége az elmondottakban (lásd az előző két bejegyzést) a következő ítéletet hozta: nem elég, ha Bedey Gergely és Söptey Gergely ártatlannak vallja magát. Ha ugyanis az összeesküvés akaratukon kívül történt, akkor az alispánoknak jelentvén a dolgot, elháríthatták volna és el is kellett volna hárítaniuk magoktól az összeesküvéssel való egyetértés gyanúját, hiszen akkor már elfoglalták azokat a tisztségeket, amelyekre állították őket. Az egyetértés miatt tehát részesek a bűnben, ennélfogva büntetésük: tiszti hivataluktól meg kell fosztani őket, mégpedig oly módon, hogy a jövendőben sem lesznek méltók ilyen hivatalra. Ezenkívül meg kell fizetniük azt a pénzt is, amelyet a katonák a kezükből felvettek. 1294. (1.355.) A vármegye közönsége azt is elrendelte, hogy a kiállított katonák adják vissza a hópénzt azoknak, akiktől azt felvették: azokon pedig, akik azt nem fizetik vissza, az alispánok, a szolgabírák és a helyetteseik ingó és ingatlan jószágaikból végrehajtás útján fogják megvenni. A semmiféle jószágokkal nem rendelkezőket el kell fogatni és a főispán úr fogságában kell tartani addig, amíg vissza nem adják a felvett hópénzt. Mindez a kapitányra és a vajdára is értendő. 1295. (1.355.) Végül magával a hadjárattal kapcsolatban a következőképpen intézkedett a vármegye közönsége: részint a legutóbb tartott közgyűlésen számba vett okok miatt, részint pedig azért, mert nem lehet katonákat keresni és találni, s akik voltak is, azok oly hatalmas összegű és tűrhetetlenül sok hópénzt követeltek, amennyit lehetetlen megfizetni, ennélfogva a vármegye semmiképpen sem tud katonát állítani a hadjáratban. Felajánlja azonban, hogy a hadjáratban való részvétel helyett ezer magyar forint 117
