Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Somlyai Magda : A közigazgatási hivatalok feladata és politikai jelentősége a felszabadulás időszakában

szempontokon túl, különös nyomatékkal húzta alá az a tény, hogy az ország felszabadulásának előrehaladtával az elmenekült tisztviselők kezdtek hazatérni, elhagyott munkahelyeiket ismét elfoglalni- A megindult kibontakozásra nézve egyáltalán nem volt közömbös, hogy kik kerülnek vissza a hivatalokba. A közvélemény általában elutasítóan fogadta a hazatérő tisztviselőket. Ennek következtében, már a kormány megalakulása előtt, nem egy városban vagy megyében szabályrendeletet alkottak a hazatérő közigazgatási tisztviselők munkábaállásának feltételeiről. A közhivatalnokok igazoltatásának "alulról" jövő követelése nem csupán a meneküléssel volt kapcsolatos, hanem szorosan kötődött a közigazgatásban dolgozók korábban tanúsított, erősen kifogásolható magatartásához is. A kormány az igazoltatásról szóló 15/1945 ME. sz. rendeletét a közhangulat ismeretében, a helyi próbálkozások továbbgondolásával alkotta meg. Rendeletében -bármennyire érthető indulat húzódott meg a helyi törekvésekben- éppúgy küzdött a túlzások, mint a politikai felelősségre vonás fontosságának alábecslése ellen. Az igazoló bizottságok összeállítása a nemzeti bizottságok feladata volt. Tagjait a nemzeti bizottság saját kebeléből küldte ki, kiegészítve egy jogász végzettségűvel és egy fővel az igazolandők közül. Az igazoItatási eljárás megszervezéséről -és az alkalmazandó elvekről, a megyei főispánok kötelessége volt tájékoztatni külön is az érdekeltet. Az igazoltatási bizottságok munkáját megelőző közhangulat ismeretében váratlan és meglepő, hogy az igazoltatás eredményei nem tükrözik azt a radikális szellemet amely közéletünket ebben az időben általában jellemezte, amelynek értelmében megfogalmazódott az igazoltatás szükségessége. így volt ez a Tiszántúlon is, a kormány megalakulása utáni időben felszabadult megyékben pedig sokkal inkább. Az igazoltatásban résztvevő kommunista pártiak magát a rendeletet, annak nem elég határozott szellemét tették felelőssé az eluralkodott liberális gyakorlatért. Főként azt kifogásolták, hogy a behívott két tagnak -a szakvéleményezőnek és a kebelbélinek- is szavazati joga van. A többi párt igazoló bizottsági tagjai viszont azt hangsúlyozták, hogy a rendelet nem adott elég le67