Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Szelestey László : Pásztorfaragók élete és munkássága a levéltári, kutatások tükrében

halála gátolta meg ebben vagy, miként egyik munkájának hajdani őrzője, tulajdonosa állította, elvitték katonának, ahol aztán sem módja, sem alkalma nem volt erre. A leírtakból viszont egyértelműen következik, hogy a dunántúli pásztorművészet e felülmúlhatatlan alakjának minden általunk ismert darabja -mint már említettük- a kényszerű fogság idején készült "rabimunka". Miként a Király Zsigát jól ismerő, egy időben vele együtt is raboskodó másik juhásznak, Jóna Józsinak (Lak, 1805. október 23. - Pápóc, 1891. szeptember 1. ) ^ a faragásai is. Idősebb sorstársa a börtönviszonyokkal még Szombathelyen ismerkedett meg 1828-ban. 1Z Ettől fogva aztán másfél évtizeden át gyakori vendége volt az említett, valamint a soproni börtönnek.13 öt többnyire erőszakos, ellentmondást nem tűrő természete, rabiátus volta juttatta újra és újra áristomba. Nagy, erős ember volt, ami egyébként munkáinak elnagyoltabb, kevésbé finom, aprólékos kivitelezésén is megmutatkozik. "Szignált" darabja nem ismert- Nevét, kilétét csak a ránkmaradt levéltári dokumentumok, periratok," börtönlajstromok révén sikerült megtudni. Egy karakteres, időhöz és helyhez köthető, jól körülhatárolható egységes emlékanyag évszámainak, valamint a Király Zsiga közvetlen köréhez tartozó, vele ismeretségben, barátságban álló juhászok börtönben töltött éveinek az egybevetésével. " Következtetésünket egy sajátos, minden más évszámától eltérő formálású egyik datálása is megerősíti. A soproni börtönben készült borovatokján olvasható 1841 első és utolsó számjegye -különös megoldású kettős ligaturaként- rejti monogramját, amiket, nevének ismeretében, már könnyű volt "feloldani". A dunántúli pásztorművészet sajátos, a legjellemzőbb felületeket érvényre juttató, síkban komponált, elsőként borotvatokokon megjelenő stilizált emberábrázolásainak talán éppen ő volt az első kialakítója, megfogalmazója. Legkorábbi munkáját sajnos csak rajzról ismerjük. A balatonvidéki magyar pásztornép művészete című Malonyay-kötétben látható borotvatokon az 1832-es évszám olvasható.^ Az utolsó munkájaként számon tartott tükröse 11 évvel később, 1843-ban készült. Erre már nem egyedülálló figurát, hanem -nyilván Király Zsiga 43