Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Szelestey László : Pásztorfaragók élete és munkássága a levéltári, kutatások tükrében

további négy tárgyát, két mángorlót és két tükröst is ismerünk. Már itt, elöljáróban említsük meg, bizonyítottan valamennyi "rabi munka". Életéről, tevékenységéről sokáig szinte semmit sem tudtunk. A róla szóló szűkszavú említések csupán találgatások voltak. Növelte csak a bizonytalanságot, hogy munkássága is hirtelen, mintha a semmiből, minden előzmény nélkül bukkant volna fel. Ma már tudjuk, nem így volt. Egyrészt, mert időközben, az emlékanyag alaposabb számba vétele, jobb megismerése révén már világosan kirajzolódnak az őt megelőző időszak törekvései, a dunántúli pásztorművészetben az 1830-as években bekövetkezett változások. Másrészt ismertté vált előttünk az is, hogy a jeles faragó közvetlen környezetében is éltek, ismerettségi körében is tevékenykedtek olyan jelentős alkotók, akiktől nemcsak tanulhatott, hanem nyilvánvalóan nagy hatású, iskolát teremtő művei létrehozására, kivételes képességei kibontakoztatására is csak általuk, a velük való versengés folytán lehetett képes. S ami ugyancsak fontos, munkálkodásához megfelelő körülmények is kellettek. Hisz, ha nem kerül börtönbe, nincs a világtól évek során elzárva, talán soha nem "esz a kezébe faragókést. Átvitt értelemben Király Zsiga munkáira is érvényes Illyés Gyula találó, lényeglátó megfogalmazása, miszerint a legjobb dolgokat börtönben írták vagy gondolták ki az emberek. Az említettekből talán már sejthető, miért foglalkoztunk elöljáróban a betyárokkal. Mint oly sok pásztorember. Király Zsiga is a "járkálókkal" cimborált. Sőt, Sobrinak, Milfaitnak ő volt a környéken a legmegbízhatóbb embere. A dabronyi születésű betyárvezérrel korábban, még a harmincas évek elején szinte egymás szomszédságában őrizték a rájuk bízott birkákat. Innen adódik a barátságuk. Ha Milfait és legényei feltűntek a vidéken, elsőként Király Zsigát keresték. Nem is csalódtak benne. A fiatal juhász kézről-kézre adta őket, megbízható, kipróbált emberekhez kalauzolta a járkálókat, akik mindenütt szállást, ételt, italt kaptak. S hogy mennyire rokonszenvezhettek velük a falu lakói, mennyire biztonságban érezhették magukat a betyárok, arra jellemző, hogy még őrt 35