Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Szilágyi István : építészettörténeti kutatás és a levéltár

SZILAGYI ISTVÁN ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS A LEVÉLTAR Ebben a körben nem lehet célom, hogy a témával kapcsolatosan általános érvényű megállapításokat tegyek. Inkább a levéltárat használó kívülálló sajátos szemszögéből, s azt is Vas megyére, helyenként Szombathelyre leszűkítve szeretnék néhány szót szólni. Ma már egy előadásban közhelynek számit, hogy a múlt a jelen szerves része és a jövő alapja. Természetes hát az is, hogy az egyes tudományszakok lényege, eredményei, kialakulásuk, fejlődésük adta mai állapota azonos történetükkel. Sőt, vannak olyan speciális -művészeti jellegű- szakterületek is, amelyeknek nem kell külön megidézni választott tárgyukat. Az irodalomtörténet, a nyelvtudomány, a zenetörténet számára a múlt nyitott könyv. Nap mint nap újra kiadják az írásbeliség kezdetétől a korunkig megszületett arra érdemes műveket, s hangversenydobogókon vagy akár a rádióban nap mint nap újra felidézik mindazt a zenei élményt, ami a régi idők örökségéből napjainkban még megszólaltatható. A képzőművészet összegyűjtött emlékei múzeumokban várnak ránk, hogy világosan mutassák, miben azonos, miben más napjaink művészete. A múlt tehát sokrétűen benne él jelenünkben és mindennapos jelenlétével alakítja az elkövetkező idők müveit. Az építészetnek -amennyiben a közönség még elfogadja művészetnek is- szintén megvannak a maguk "múzeumai", a műemlékvárosok, vagy akár csak egyedülálló épületek is. De sajátossága sok más alkotói műfajjal szemben, hogy műveit a múló idővel nem reprodukálják. Ami a régiből fennmaradt, csak ott, azon az egyetlen konkrét helyen hat, legtöbbször egy-egy utazás múló emlékeként. Tér- és időbelisége miatt a bennejárás művileg még a technika modern eszközeivel is alig idézhető fel, de nem is szokásos. Igaz, hogy maguk az épületek az emberekre közvetlenül hatnak, hiszen életünk díszletei akarat25