Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Wirth Zsuzsanna : A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig

dalmi süllyedést az a két nemes ember élte meg, akik béresnek szegődtek az uradalomba Telekesen illetve Keleden. A Repce, Gyöngyös, Sorok térségében szintén feltűnt olyan eset a nemesi javak 1834. és 1844. évi összeírásában, amikor a nincstelen vagy törpebirtokos neve mellett ez a megjegyzés állt: szolga. összegezve a birtokviszonyok áttekintését Vas megye keleti felében, megállapíthatjuk, hogy az 1848 után kialakuló paraszti osztálynak minden rétegében fellelhető volt a régi kurialista-taxás nemesség és az agilisek. Azokban a település csoportokban, ahol több évszázadon át folyamatosan a középés kisbirtokosok tulajdonában volt a föld, az utóbbiak beilleszkedése előnyös helyzetben történt meg. A szegényparasztság és az agrárproletárok soraiba viszonylag kis számban kerültek, többségük a kis és középparasztság kategóriájába tartozott. A 20 hold feletti módos gazdák szinte valamennyien nemesi eredetűek voltak. Ez a réteg is paraszti életformában élt, nem követték az űri kisbirtokosok, a deklasszálódott hajdani portalista nemesek életstílusát. Mégis feltűnik bizonyos különbség e falvak mikrovilágában köztük és a jobbágy származású paraszt birtokosok között. Nemcsak vagyoni helyzetük volt előnyösebb. A községek közös ügyeiben ők léptek fel szószólóként a forradalom idején és az 1850-es években is. Például ha mérnökkel kellett tárgyalni a kataszteri felmérésről. Amikor a megyei közgyűlést a forradalom népképviseleti jellegűvé változtatta, az e falvakból érkező küldöttek nemes emberek voltak. Nemcsak a vagyon adhatta ezt az elismert tekintély többletet, ögy tűnik, műveltségi fölényt is élveztek, írástudók az említett alkalmakkor szereplő férfiak. Az összehasonlítás érdekében szükséges megjegyezni, hogy ezekben a tömbökben teljesen homogén etnikum, magyar nyelvű népesség élt. Vallási szempontból megoszlott a lakosság, de egyik felekezethez tartozók sem szorultak nyomasztóan kisebbségi helyzetbe szűkebb környezetükben. A megye nyugati felében más kép tárul elénk. Kőszeg, Ro~ honc, a Pinka és a Lúgos patak rajzolja ki a választóvonalat. A Rába széles árterével kettévágja a vidéket, nemcsak földrajzi értelemben. A folyó északi partján egy szűk sáv ékelő7