Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 - Vas megyei levéltári füzetek 1.

Kőszeg város polgármesterének beszámolója az 1944-45. év eseményeiről (1945. jun. 15.)

Szomorú szívvel kell megemlítenem azt is, hogy Kőszegre hoztak több ezer munkaszolgálatos zsidót. Szomorú szívvel azért, mert emiatt ha ma még nem is, de hamarosan városunk országos botrány központjába fog kerülni, mert kb. 2.000 zsidót mondjuk meg magyarán - gyilkoltak meg itt. Ezek itt vannak eltemetve és ha a katyini -. setből világhírű botrány lett ugy ebből is legalábbis országos botrány lesz. Jelentem, hogy a városi tisztiorvosi hivatal összeírta, akik itt haltak meg, mintegy 178 fő. A munkaszolgálatosoknak idetelepítésével és ezeknek emberhez nem méltó módon való elhelyezésével együtt járt, hogy különféle betegségek léptek fel, igy leginkább a tífusz. A munkaszolgálatosok őrzésébe bevonták a kőszegi tanulóifjúságot és az erre hivatottak részéről a legnagyobb lelki ismeretlenség volt, ezért még remélhetőleg felelni fognak az illetők. Pénzt és ruhát gyűjtöttek a szegények felsegélyezésére és a most befutó panaszokból megállapítható, hogy csak azok kaptak belőle, akik a nyilaspárt tagjai voltak, de azok is nagyon kevesen. Ezt a ruhát és pénzt március 28-án s 29-én elvitték magukkal, ahelyett, hogy a szegényeknek nyújtották volna. Dohánynemű, már hónapok óta nem volt akkor Kőszegen és az utolsó napon kiderült, hogy itt a Városház utcában egy nagy nyilas dohányraktár volt, melynek készletéből a menekülő nyilasok megtömték zsebeiket, amit pedig nem tudtak elvinni, azt felgyújtották a városnak is igen nagy kárt okozva ezzel. Valóban undorral tudok csak beszélni erről, de meg kell említenem, hogy amikor Budapest is elesett már, még akkor is állandóan azt hirdették, hogy mégis győzünk és 5-10 kat. földet ígértek azoknak a katonáknak, akik egy páncélost kilőnek és ha ezeket a holdakat összeadjuk, akkor kiderül, hogy sokkal többet osztottak ki, mint amennyi felett az akkori kormány rendelkezett. A rémhírterjesztés tilos volt, de ugyanakkor Grősz József megyéspüspökről azt terjesztették, hogy az oroszok meggyilkolták. Az egész idő alatt azt hallottuk, hogy a hazáért meghalni lehet csak, de meghátrálni nem és közben azt láttuk, hogy ők nem akartak meghalni, de amikor Budapest veszélyben volt, akkor onnan szöktek, - nagyrészük Kőszegre, - itt tovább lázítottak és semmi épitő munkát nem végeztek. Itt a nyilas uralmat nem is Kőszegiek csinálták, mert ha kicsit megvakarjuk az eseményeket, akkor azt látjuk, hogy a kőszegiek csak apróbb hibákat követtek el, a többit mind a Budapestről érkezett nyilasok végezték. Le kell szögeznünk azonban erről a helyről és ezen első alkalommal felemelem tiltakozó szavamat az ügyben, hogy az ifjúságot belevonták a nyilaskodásba, a munkaszolgálatosok őrzésébe és őket árra biztatták, hogy a zsidókat lőjjék agyon, akik igazán nem tehettek arról, hogy ők zsidók. Az ifjúságból ki akarták ölni a lelket. Ez ellen tiltakozom és tiltakozom ez alkalommal az ellen is,és azért számolnia kell valakinek, hogy a legnagyobb válság idejében, amikor a városnak legjobban, lett volna szüksége arra, az összes tűzoltófelszerelést, benzint és magukat a tűzoltókat is elvitték. Ezt a két legnagyobb bűnösséget lehet megállapítani a kőszegiek részéről. Nemzeti számonkérő bizottság működött, de az csak azt nézte, hol tudja elcsípni azokat, akik az akkori rezsimmel nem voltak megelégedve. Igy teltek a napok. Én március 28-án bent voltam a honvédelmi minisztériumban és ott egy magasrangu vezető katonatiszttel beszéltem, aki azt mondotta, hogy közvetlen veszély nincs, mert az oroszokat visszavetették, húsvét előtt nem érhetnek ide. És ugyanazon estén, amikor ő ezeket őszintén és meggyőződéssel mondotta, az oroszok Kőszegpatyon voltak. Igy vezették az országot, azért kellett, hogy az ország oda jusson, ahova jutott. Ez volt a katonai, diplomáciai és politikai téren egyaránt. A város akkori polgármesterét, Dettre Istvánt arra kértem, hogy gyűjtse össze a városban lévő borkészletet, ugy a vendéglőkben, mint a termelőktől és azt a bejövő orosz katonai parancsnoknak adja át, hogy az bizonyos tételekben adja ki, mert hiszen nekik sem volt érdekük, hogy a katonák lerészegedjenek és ne lehessen közöttük rendet tartani. Nem tette meg, sőt azt sem, hogy folyassák ki a bort, meg is lett az eredménye: mert ha körülnézek itt, alig van itt olyan ember, aki ne szenvedett volna a részeg oroszok garázdálkodásától. De amikor ezekről a nehéz napokról beszélek, akkor szeretettel kell megemlékeznem arról, hogy voltak a városnak olyan intézetei, amelyek igen szép példáját mutatták a szeretetnek és emberiességnek, mert különösen a Bencés atyák székháza több, mint 500 embernek adott menedéket, akik több hétig laktak ott. Részben a bombatámadások elől adott menedéket pincéjük, részben pedig a tömeg nagyobb biztonságérzetet adott az embereknek. 36