Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 - Vas megyei levéltári füzetek 1.
Kőszeg város polgármesterének beszámolója az 1944-45. év eseményeiről (1945. jun. 15.)
Tisztelettel jelentem, hogy a város képviselőtestületének legöregebb tagja, aki szavát gyakran hallatta és aki egész életében a városért dolgozott, munkájában az önzetlenség vezette, vagyont nem gyűjtött, mint szegényember halt meg. Kőszegi József f. év május 14-én meghalt. Tulajdonképpen háborús áldozatnak kell tekintenünk, mert halálának oka az volt, hogy a március 28-i bombázáskor bombaszilánkot kapott és ezen sérülés okozta halálát. Javasolom, hogy emlékét jegyzőkönyvileg örökítsük meg és egyben bejelentem, hogy özvegyének a város nevében részvétnyilvánitást küldtem. Meghalt Bertalan Erzsébet tanárnő, akit ugyancsak háborús halottnak kell tekintetnünk, f. év május 18-án. Szerető szive mély szociális érzéke, a szegényeket soha el nem hagyó lelkülete vitte őt arra, hogy amikor a deportáltak itt Kőszegen érkeztek Magyarország földjére, feléjük nyújtotta segítő kezét s amikor ezek között betegek is voltak, ezeket ápolta, istápolta és ezenközben megbetegedett, ami azután halálát okozta. Egyidőben a város képviselőtestületének is tagja volt és szociális érzékéről több ízben tett tanúságot. Jelentem, hogy a város közönsége nevében édesanyjának részvétemet fejeztem ki és kérem, hogy emlékét jegyzőkönyvileg örökítsük meg. Jelentem, hogy a város tisztviselő kara május 16-án letettél az esküt. Most vissza kell ugranom az elmúlt évre és csak rövid vonásokban fogom vázolni az önök előtt is ismeretes tényeket és ezeket is csak azért mondom el, hogy nyoma legyen a város jegyzőkönyveiben is. Egymás után jöttek a különféle alakulatok, amelyek itt akartak elhelyezkedni s ez, azért vált veszélyessé, mert aztvárhattuk, hogy ezután bombatámadásban lesz részünk. Ezt el akartam hárítani. Különösen, amikor a németek jöttek elő azzal, hogy itt repülőteret akarnak létesíteni. Ezt nagy nehézségek árán el tudtam hárítani. Magasabb német hivatalokat is akartak ide hozni és meg is tekintettek több intézetet és nagyobb épületet. Ezt is csak ugy sikerült elhárítanom, hogy közben már Budapesten jártam és tárgyalásokat folytattam ott a nagyváradi hadapródiskola idetelepítése ügyében, mely azután meg is történt. - Meg kell említenem azt is, hogy a magyar nemzet a múlt évben olyan súlyos időket élt át, hogy magyar ifjak, akik katonának akartak menni, meg kellett, hogy tagadják magyarságukat, mert a magyar hadseregből is kihúzták őket a németek és SS katonának állították be őket, német komandó alatt kellett nekik harcolniok és az alakulatnál magyarul sem volt szabad beszélniök. Ez a magyar nemzetnek olyan arculcsapása volt, melyet önérzetes magyar ember nem tud elfelejteni soha. Tisztelettel jelentem, hogy a város idegenforgalma a múlt év második felében nagyot lendült. Ebben azonban nem volt köszönet. Ide jöttek először a bombázások elől menekültek, az idetelepítettek, majd a megszállás elől menekültek, ugy, hogy lakáshivatalt kellett felállítani, melyet később a katonaság vett át. A város lakosainak száma 1945. február 15-én leszámítva a rendőrség, csendőrség, magyar és német katonaságot 11.412 volt. Azóta a menekültek jórésze elköltözött, úgyhogy jelenleg, április 15-én megtett számlálás adatai szerint a város lakosainak száma 8.749, ebben nincs benne a katonaság és a diákság. Ennek a nagy idegenforgalomnak az volt az egyik jelentősége, hogy ide jött több igen magas hivatal, igy, hogy kisebbet ne említsek, itt volt a miniszterelnökség, a honvédelmi minisztérium, a nemzetvezető katonai irodája, Palasz nyomda. Napilap jelent meg Kőszegen, ennek következtében az iskolákat be kellett szüntetni, a diákság egész évben nem tanulhatott, mert az összes nagyobb épületeket elfoglalták irodák és kaszárnyák részére. A város gazdasági élete is igen súlyosan megérezte ezt a nem várt és nem kivánt idegenforgalmat. Hiszen már ezekben az időkben tönkrement a város aszfaltja a főutvonalakon, melyet részben már kijavítottunk, azonban az orosz átvonulása újra tönkretette a nehéz harckocsikkal, annak megjavítása kb. egymillió pengő terhet ró a városra. A múlt év őszén megkezdődött a sáncásási munka, mely a város lakosságát, férfiakat nőket egyaránt igénybe vett. Adjunk hálát Istennek, hogy ezek a munkák hiábavalók voltak. 35
