Az élet megindulása és az újjáépítés kezdetei Vas megyében 1945-48 - Vas megyei levéltári füzetek 1.

.A Magyar Képzőművészek szombathelyi csoportjának kérelme megyei támogatásért (1947. jún. 26.)

Két munkaszakaszt alapulvéve gyártható hetenként 82000 m műselyemszövet. A harmadik munkaszakasz beállításával a heti termelés 115000 méterre fokozható. Nyersanyag-szükséglet 115000 m-es termelésnél heti 10300 kg fonal. A 450 gép közül 62 db pamutgép, ezeken közvetlenül gyártható pamut is, azonkívül pamutszövésre beállíthatunk 101 db selyemgépet is, a 163 gépen termelhető hetenként 37000 m pamutszövet /két munkaszakaszban/; ebben az esetben a heti termelés 52000 m műselyem és 37000 m pamutszövet, a 163 gép pamutfonalszükséglete 3000 kg/ hét. A közbejött háború miatt nem tudtuk befejezni a szövődé kibővítésével kapcsolatban saját szerkesztésű szövőgépeink elkészíttetését és felszerelését. A tervbevett 150 gépből készen van annak egyötöde a hároméves terv keretében évenként 40 gépet kivánunk üzembe helyezni ugy, hogy háromév múlva 570 géppel két munkaszakaszban hetenként 204000 m-t szőhetünk. Szénszükségletünk a festődé, a szárító, az appretura, az irező üzemben tartásához és a szövődéi motorok meghajtásához heti 400 q jóminőségű /tatai/ szén. Teljes tisztelettel: "SZENTGOTTHÁRD" SELYEMGYÁR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (VamL Vas megye alispánja iratai 4607/1947. sz.) 103. 1947. június 26. A Magyar Képzőművészek szombathelyi csoportjának kérelme megyei támogatásért. Alispán Ur! Alulírott festőművész, mint tanár, mint a Magyar Képzőművészek Szabadszervezete szombathelyi csoportjának vezetője azon tiszteletteljes kéréssel fordulok Alispán Úrhoz, hogy Vas - vármegye képzőművészetének és művészeinek komoly foglalkoztatása érdekében a vármegyei költségvetésbe jelentősebb összeg beállítását szorgalmazni szíveskedjék. Kérésem alátámasztására legyen szabad megemlítenem a következőket: A vasi képzőművészet és kallódó tehetségeink felemelése végett mindezideig csupán jelentéktelen, említésre sem méltó tetteket láttunk. Az előző vármegyei kormányzatok nem látták szükségesnek azt, hogy tehetségeink foglalkoztatására, a magyar képzőművészet széleskörű terjesztésére és ezáltal, népi művelődésünk színvonalának emelésére megfelelő áldozatot hozzanak. Fiatal demokráciánk nem követheti ezt az elvet annál is inkább, mert köztudomású dolog, hogy képzőművészetünk ma már nem egyes kiváltságosak gyönyörködtetésére szolgáló kulturális tényező, hanem az ország szellemi újjáépítésének egyik leghatékonyabb eszköze. Éppen ezért az áldozatos műpártolást még nem gyakorló és csupán kisebb, jelentéktelen megbízásokkal jelentkező közönségünk mellett szükség van arra, hogy a mecénás szerepét a közintézmények vállalják át jóformán teljes egészében. Midőn elismerésemnek és örömömnek kifejezést adok afelett, hogy Szombathely 131