Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

gesen, 40%-a pedig kisebb mértékben rongálódott meg. A transzformátor-állomások 22,8%-a, a távvezetéki hálózat 6%-a teljesen elpusztult. A Szombathely-Ikervár közötti hálózat elavult, ezért 1946-ban teljesen felújították, és sor került a Szombathely környéki települések villamosítására is. 1947-ben az újjáépülő üzemek felerősödő termelése miatt már energiaellátási zavarok mutatkoztak. Már ekkor világossá vált, hogy a meglévő erőművek kapacitása nem képes fedezni a megye energiaszükségletét. Új forrásként az ajkai villamoserőmű termelésére lehetett számítani. Az 50-es évek elejére (1951-52-ben) elkészült az Ajka-Szombathely-Körmend közötti 35 kV-os gerincvezeték és a helyi erőművek kapacitását is növelték, de a megye településeinek villamosítása, a meglévő ipartelepek fogyasztásának növekedése, egyéb gazdasági ágazatok és az infrastruktúra fokozódó energiafelhasználása szűkre szabta a további nagyobb mértékű igénybevételt. A győri erőművekkel kapcsolatot teremtő sopronkövesdi-szombathelyi 35 kV-os gerincvezeték csak 1961-re épült fel, a Szombathely-Ajka közötti 120 kV-os 1964-ben, a Sopron kövesd-Szombathely közötti ugyancsak 120 kV-os vezeték 1970-ben közvetített áramot.

32 A megye tehát a szomszédos területeken, az országos hálózatban is jelentős teljesítményű erőművektől jutott áramhoz. A helyi erőművek fejlesztése ezért távlatilag nem volt égetően szükséges. Az 1950-es évek elején nem volt jelentős villamosenergia-fejlesztés, csupán pár elavult, jelentéktelen teljesítményű egység működött.

33 A mutatkozó energiaellátási zavarok és a helyi energiatermelő-telepek elavultságának ismerete a megyei vezetést és a közvéleményt is ösztönözte arra, hogy a megyében levő energiaforrások hasznosítását szorgalmazza. A II. ötéves tervkoncepciót véleményező üzemi tanácskozásokon többen javasolták a Rába vízi erőművek fokozott kiépítését; a nicki gátnál, Körmend és Szentgotthárd térségében.

34 A kapacitáshiány és a hálózatok túlterhelése a működő üzemek tevékenységét is megnehezítette. A Vas-Zala Megyei Malomipari Egyesüléshez 1955-ben 20 malomüzem és két gépjavító tartozott. 12 malom villamosenergiával működött, 5 vegyes meghajtású (víz és villany) volt, 3 gázolaj és fafűtéssel működött. 1956-ban két malomüzemet villamosítottak. A villanymalmokban energiakorlátozások voltak érvényben „annak alapján az üzem foglalkoztatottságát nem minden esetben a szükséglet határozza meg, hanem a kapott energia mennyisége" - panaszolták egyik jelentésükben.

35 A körmendi téglagyárban az elektromos vezeték nem bírta a megterhelést, ezért áramkiesések miatt többször szünetelt a gyártás.

36 Az energiaellátással kapcsolatos nehézségek figyelembe vétele fontos szempont a megye iparosítási folyamatai megítélésében. Az 1950-es évek közepéig biztosan nem voltak meg az iparfejlesztést előmozdító zavartalan energiaszolgáltatás feltételei. Ezek hiánya a falu villamosítási program céljainak a teljesítését is akadályozta. Az a cél, hogy az „ötéves terv végéig Vas megye községei közül egy sem lesz, ahol ne gyúlna ki a villany"*

1 egyéb okok miatt sem volt elérhető. 1956-ban a megye települései közül 1 51-ben égett a villany és csak 80 község maradt áram nélkül.

38 A kisebb területű, az egyes termelési tényezőkkel szűkösen ellátott, gazdaságilag fejletlenebb vidékek fejlődésének egyik feltétele, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat az ország fejlettebb körzeteivel, és azok erőforrásainak 340