Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

bizonyítja. A felsőcsatári talkumbányában a munkát 1949-ben az üzemeltető vállalat és a felügyelő minisztérium szüneteltette azzal az indokkal, hogy az ország talkumkészlete 1950 tavaszáig garantálja az ellátást. A Nehézipari Minisztérium a megyei szervek érdeklődésére válaszolva, megnyugtató értesítést küldött, hogy a bányában kutatás folyik a talkum mennyiségének és minőségének megállapítására és a külkereskedelmi szervek utasítást kaptak az exportértékesítésre.

24 Még intenzívebb erőfeszítés mutatható ki a toronyi lignit hasznosítására. Lakossági kérésre hivatkozva szorgalmazták a központi szerveknél a toronyi lignitvagyon kibányászását és ipari hasznosítását. A megkeresett hatóság azzal indokolta a bánya leállítását, hogy a kibányászást a lakáshiányok, a befektetések korlátai és a primitív művelési módszerek megnehezítették, ezért a szénvagyon hasznosítása szünetel, de tervezik a II. ötéves tervben a bányászat megkezdését. Kilátásba helyezték azt is, hogy valamilyen célüzemet építenek a szénbázisra.

25 Megvizsgáltatták a kőszegi hegy ásványelőfordulásait is. A hegyben talált grafitnak minősített kőzet kohászati felhasználásának lehetőségét is feltételezték. 1 954 nyarán megkezdték a feltárást, és a szombathelyi mezőgazdasági gépgyárban, majd a KGM laboratóriumában elvégeztették a kísérletet, amikor kiderült, hogy a grafit minősége nem éri el a külföldiekét, ezért a kohászati alkalmazása nem lehetséges.

26 Egy későbbi iratból arról értesülünk, hogy 1952 óta feleslegesen mintegy 800 000 Ft-ot költöttek el a feltételezett kőszegi grafit, réz, antimon és germánium készletek kutatására.

27 A természeti tényezők hasznosítását szorgalmazó kezdeményezések közül sikeres volt a répcelaki szénsavgyár létrehozása. Felépítése 1954 augusztusában kezdődött meg 8 millió forintos beruházással és 1956 júniusában meg is kezdődött az új gyárban a termelés.

28 Az üzem 1954-ben 83, 1955-ben 90, 1956-ban 110 dolgozót foglalkoztatott. Termelési értéke 1956-ban 3401 ezer, 1957-ben 5609 ezer forint volt.

29 Ennek az időszaknak a szülötte a magyarszombatfai kerámiagyár is, amely szövetkezeti összefogással alakult 1950-ben, és 1952 tavaszán kezdődő beruházással vált gyárüzemmé.

30 Az erdők faállományának hasznosítására megkezdődött a faipar fejlesztése. 1952. április elsején megalapították a Dunántúli Fűrészipari Vállalatot, amelynek székhelye Szombathely lett. A vállalat 1953. jan. 1-től Nyugatmagyarországi Fűrészek néven működött. 1954-ben 300, 1 955-ben 520 foglalkoztatottja volt. Termelési értéke ugyanezen években 16 195 ezer, ill. 24 408 ezer Ft volt.

31 1 955-ben az üzem teljes újjáépítésére irányuló beruházási program kezdődött. A rekonstrukcióval együtt folyt az ország első forgácslapgyárának építése is. Megyénk iparosodásának felgyorsulását az energiaszegénység is nehezítette. Az ipar szempontjából a villamosenergia mennyisége és a folyamatos ellátás biztonsága meghatározó. Ismeretes, hogy Vas megyében már a múlt század 90-es éveiben létesült villamosenergiát termelő vízi erőmű (első volt Észak-Dunántúlon) és több kisebb vízi- ill. hőerőmű szolgáltatott áramot a felszabadulás előtt. Ezek teljesítménye azonban nem érte el azt a szintet, amelyre nagy termelőkapacitású ipart lehetett volna alapozni. A háborús károsodás mértéke is súlyos volt. Az erőműveket nagyobb pusztulás nem érte ugyan, de a szombathelyi elosztó hálózat 31%-a teljesen megsemmisült, 1 8,7%-a részle339