Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

1954-ben a cipőgyár fejlesztésének fő érveként hangsúlyozzák, hogy „Szombathelyen munkaerőfelesleg volt eddig"}

% A már munkaképes korúak, de nem foglalkoztatottak elhelyezése volt a megye gazdaságának egyik problémája, a másikat a munkaképes korba lépő fiatal nemzedék munkaképességének hasznosítása okozta. A munkára váró fiatal nemzedék nagyobb hányada a falusi környezetből származott. Az ipar fejlesztésének korlátai az ipari szakemberképzés lehetőségeit is szűkítették. A szombathelyi ipari tanuló intézetben az 1956-57 tanévig a létszám 300-350 tanuló volt, ebben a tanévben a tanulók száma 602-re emelkedett, ami szükségessé tette az iskola több éve húzódó fejlesztésének meggyorsítását.

20 A dokumentumokban nem találunk utalást arra, hogy az iskolában szakmunkássá lett fiatalok közül hányan tudtak elhelyezkedni a megye iparában, de ha valamennyien a helyi ipari üzemekben találtak is munkát, nem gyarapították jelentősen az üzemi szakmunkások számát. Az elhelyezés gondjai az ipari technikusi oklevéllel rendelkezőknél is kimutathatók. Az iparosítás előtérbe kerülése szükségessé tette az ipari középvezetők kiképzését. Ez a szükséglet hozta létre a szombathelyi gépipari technikumot is, ahol 1950-ben kezdődött meg a középiskolás korú fiatalok képzése. Az 1948-tól az esti tagozaton folyó képzés a már munkában levők technikusi felkészítését szolgálta. 1960-ig összesen 141 felnőtt hallgató végzett a technikumban.

21 A fiatal technikusok 1954-ben kaptak először oklevelet. 1960 júniusáig 426-an szereztek technikusi végzettséget.

22 Az első évfolyamok végzett tanulóinak csak kisebb hányada tudott elhelyezkedni megyénkben, a többségük Budapesten, Győrben és Veszprém megyében talált munkát. Egy részük természetesen egyetemeken mélyítette el műszaki tudását. Az ipar fejlesztéséhez szükséges munkaképesség adva volt a megyénkben. A foglalkoztatási nehézségek ugyancsak kényszerítő hatással jelentkeztek. A munkaerőfelesleg az ötvenes évtizedben állandóan kimutatható. 1958-ban több mint 6000 a munkanélküliek száma és mintegy 2500-an más megyébe jártak el dolgozni.

23 A munkát keresők zöme szakképzetlen, az ipari munkafolyamatban járatlan volt. Az extenzív irányú fejlődés ugyan elősegítette a képzetlen munkaerő tömeges bekapcsolását a termelőfolyamatokba, erre a megyénk iparának azonban nem volt lehetősége, mert az iparpolitika elsősorban a nehézipar kiépítését szorgalmazta, ennek feltételei pedig Vasban hiányoztak, ezért az ötvenes években nemcsak a foglalkoztatás megoldatlansága, hanem az értékes szakmai tudású szakemberek elvesztése is jellemezte gazdasági viszonyainkat. A könnyűiparban és a gépiparban meglévő és gyarapodó szakmai értelem pedig csak az üzemek életben tartásához volt elegendő, de nem adott ösztönzést a nagyobb mértékű fejlesztésre. Az erősebb iramú iparosítást és főképpen a nehézipari jellegű gyáripar fejlesztését és nagyobb teljesítményű egységeinek idetelepítését az ezekhez szükséges természeti erőforrások hiánya, a megye energiaszegénysége, az energiaforrásoktól való távolsága és a közvetítő hálózat kiépítetlensége egyaránt akadályozta. A megye politikai és gazdasági vezetése a korszak iparosítási elképzelései által befolyásoltan arra törekedett, hogy a nehézipar létesítéséhez szükséges természeti tényezők jelentőségét felértékelje. Ezt a törekvést sok dokumentum 338