Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében
dóságbeszedés módozatait vehetjük tekintetbe. Annak a terménymennyiségnek a megállapítására, ami után a dézsmát kivetették, a 16. században a szüret idején a hegy kijáratánál felesketett „dézsmajegyzőkkel" összeíratták a leszüretelt és az egyes termelőktől hazavitt, illetve a présházba vitt cefremennyiséget, aminek alapján aztán megállapították a pincékből az uradalomnak beszolgáltatandó „tiszta must" (bor) mennyiségét. Vas vármegyében a hegyvám- és a dézsmajegyzékeket többnyire együtt vezették. A cefrének a tiszta musthoz való arányát rendszerint 6 : 5-ben állapították meg. Ha egy termelő a szőlőből 6 akó cefrét vitt el, akkor ez után később dézsmaként (hegyvámként) 1 / 2 akó mustot (bort) kellett leadnia. Ezzel a 6 : 5-ös aránnyal, éppúgy, mint a mellette előforduló 5 :4-es aránnyal, minduntalan találkozunk az északnyugat-pannóniai mértékeknél. így feltételezhetjük, hogy ezek esetében „abszolút", önállósodott mértékegységekké merevedett eredeti természetes arányokról volt szó. A törköly részaránya a szüretelt mennyiséghez képest kereken Vg-től 1 /g-ig terjed (20%-tól 1 6,67%-ig). Hasonló „természetes" magyarázatuk lehet más, a mi mértékrendszerünkben többször fellelhető nagyságarányoknak is, pl. a 15:16-nak vagy a 20:21-nek. A bécsi akó a pozsonyihoz 16:15 szerint viszonyult; a kőszegi (= rohonci) vedret a 1 6. és 17. században 12 pozsonyi iccének, a 18. és 19. században viszont 12 % pozsonyi iccének veszik. Az öregebb és a fiatalabb veder tehát 15:1 6-os arányban állt egymáshoz. Minduntalan találkozunk ezzel az aránnyal a 1 7. és 18. század kocsmai számadásaiban is. A 32 pintes pozsonyi akóból a kocsmárosok a kimérésnél az uraságnak csak 30 pintről számoltak el, a maradék 2 pintet (egy tizenhatod vagy 6,25%) a seprőre, a súlycsökkenésre vonatkoztatták. Tudjuk, hogy a kereskedelemben a bort hordóstól vették és szállították ennek keretében a nagyobb tarthatóság miatt a még le nem fejtett bort (seprővel együtt) előnyben részesítették. Ugyanezt a technológiát tételezhetjük fel a földesúri borgazdálkodási üzemelésnél is. A kőszegi veder kisebb variánsánál tehát a kocsmai mértékről, a kocsmai kimérés mértékéről volt szó, a nagyobb variánsnál pedig a borkereskedelemben és a pincében elszámolt mértékről. Egészen plauzibilisnek látszik, hogy ilyen variánsok, eredeti értelmüktől eltérően, önálló mértékegységekként megmaradhattak, illetve ilyenekké fejlődhettek, amint a bécsi és a pozsonyi akó példája is mutatja. Az a körülmény, hogy a pozsonyi akót a forrásokban gyakran „bécsi" akónak nevezik, figyelemre méltó bizonyítéka az ismertetett tézisnek. A soproni akót lefejtett borra 40 pinttel vagy 72,5 l-rel számították, seprőn fekvő borra pedig 42 pinttel vagy 76,12 literrel. Ezen variánsok közül a kisebbik 20/21 mint „vezérmérték" nagyobb jelentőséghez jutott és egyszerűen soproni mértékké vált. 3, Az űrmérték kiszámításának módszerei. Könnyen megállapítható egy mértéknek a tartalma, ha viszonyításba kerül egy már ismert vezérmértékhez, pl.: „ ... Emer Forchtenstainer Mass, thuen zwey derselben drey Wiener Mass... ". 64 95
