Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

Ha viszont a pozsonyi akóból indulunk ki mint vezérmértékből, a következő értékeket nyerjük: fraknói akó 86,976 I soproni akó 72,48 I bécsi akó 57,985 I Az eltérés a tényleges tartalomtól az első esetben a pozsonyi akónál, a másodikban a bécsinél 1,5%; ez 1000 I mennyiségnél már 15 liter lenne! Hadd mutassunk be egy hasonló esetet Vas vármegyéből is: A rohonci, szalónaki, borostyánkői uradalmakban a pozsonyi akót, amely magában Pozsonyban a 16. század óta 32 (budai) pintre oszlott, 27 ottani (kőszegi) pinttel számították. Ezen 27 pint (2,0385 l-enként) exakt űrtartalma viszont nem 54,36 I, hanem 55,0395 I; ez egy 0,9%-os pontatlansági faktornak felel meg. A helyi pintméreteknek az erőltetett tartományi-országos mértékekkel ill. az idegen akótípusokkal való kombinálásának pontatlanságából számos, komplikáltságuk következtében éppenséggel groteszknek tűnő számviszony ered a mi fentebb bemutatott táblázatos mértékrendszerünkben. De sok példából tudjuk, hogy az ilyen mértékek átszámításával foglalkozók a gyakorlatban arra törekedtek, hogy a komplikált viszonyszámokat az erősen egyszerűsített (és éppen ezért pontatlanabb) arányok felé le- vagy felkerekítsék, 4096 2 1024 5 405 1 pl-2Ő55

helyett

T "4Ő5"

he,yett

" 4Ö96 helye

" ÍÖ Stb2. Mérőmódok. A borűrmértékeknél sok akótípusra legalább két mérési módról tudunk: Pincemértékként és a borkereskedelemben az úgynevezett „Gibeimer", a „Gibmass" került alkalmazásra; a föld- és terményadók beszedésénél (hegyvám, kilenced, tized) a nagyobb variáns, a „hegyiakó" („hegyimérték") került alkalmazásra; a mérőmódok aránya egymáshoz 2 : 3, 3 : 4, 5 : 6, 8 : 9, még 1 : 2 is volt. A fraknói akónál pl. a 2:3 arány volt érvényben, úgyhogy a hegyimérték 130,5 I volt, a kiadási mérték pedig 87 I. A kismartoni akónál a 3 : 4 arány volt érvényes (77,3 I ill. 103,1 I), éppúgy Ruszton, az itt is használt soproni mértéknél (72,5 I ill. 96,6 I). A fraknói akó példáján kimutatható, hogy a Bergmass {hegyipint) és a Gibmass (kiadásipint) meredek arányai (2 : 1, 3 : 2, 4 : 3) csak a 16. században jelentkeztek a földesurak részéről történő önkényes kiszabással, és ezáltal régebbi, kisebb viszonyszámok kerültek hatályon kívülivé. 1623-ban a fraknói grófságnak a márci szőlőhegységből eredő hegyvámrészesedése 42 % % akó és 4 pint Bergmass volt (az akót 48 pintjével számítva). Ez a szokásos fraknói Gibmass szerint 48 % akó 1 pintnek felelt meg. A kismartoni uradalomnak ugyancsak volt része a márci szőlőhegyben, ez 4 V/B akó Bergmass-t vett be vagy 4 % akó % pint fraknói Gibmass-t.

61 Mivel a „szokásos fraknói akó" a Gibmass szerint 87 I volt, ezekből az adatokból a Márcon használt hegyiakóra 93