Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Harald Prickler: Vas megye régi borűrmértékei az északnyugat-pannóniai mértékrendszer keretében

III. Felhasznált források (irodalom), a mértékek elterjedési köre 1-2. Bécsi akó 1. és 2.: Robert Schalke régi munkái mellett alapvető anyag Pribram-Geyer-Koran-nál

7 A Wiener Eimer, amelyet a latin források urnának, a magyarok bécsi akónak neveznek, Pozsony, Mosón és Sopron vármegyék térségében vezérmértékként volt használatban a hazai pozsonyi, kismartoni, fraknói és soproni akókra történő átszámításnál, a délebbi dunántúli vármegyékben viszont alig volt használatban. 3. Pozsonyi akó (urna, Eimer): Ehhez 1. mindenek előtt Léderer E.

8 és N. Kiss I.

9

. A 4. jegyzetben az akóra vonatkozó munkámban a pozsonyi akónak Joseph AuböV

0 által bemutatott értékét (54,1371 l) tettem meg a számítások alapjául (az 54,36 l-es helyes érték helyett), ami- | nek következtében a pozsonyi akóból levezetett mértékekre (kőszegi, németújvári, monyorókeréki, dobronaki) kissé túl alacsony értékekkel mutatkoztak: Az 5. jegyzetben hivatkozott munkában már a pozsonyi akó helyes értékét vettem figyelembe, így az ettől függő mértékek értéke korrigálást nyert. A pozsonyi akót a budai pintnek a korábbi pozsonyi pint helyett történt, 1 548-beli átvétele után vezérmértékül jelölték meg az egész országban, bár ez, a régi helyi mértékeket csak Pozsony város közelebbi térségében tudta háttérbe szorítani. 1659-ben Vas vármegye közgyűlése ünnepélyesen elfogadta

11 és a többi mérték használatát megtiltotta: Ez a rendelkezés éppúgy elmélet maradt, mint a felső-magyarországi vármegyékben;

12 a pozsonyi mérték {emellett elsősorban a pint, az icce kisebb formáiban) csak a Mária Terézia-féle úrbéri reformok révén jutott nagyobb jelentőséghez. 4-6. Soproni akó 1-3.: A forrásokat lásd a 4. jegyzetben. Az első forma a tisztára lefejtett borra vonatkozó akó, a második forma pedig az olyan borra, amely még a seprőn volt a hordóban. A harmadik forma ennek az akónak a Rusztban kimutatható hegyi mértéke (hegyvám: 144 kis akó= 108 nagy akó).

13 A soproni Eimer, melynek további nevei Urn, urna, akó, tinna, cseber, először 1345-ben említve, a következő időkben elterjedt a városi uradalmon túlmenően Ruszton, Fertőrákoson; kiszorította a lándzséri, lékai, kaboldi, Sárvár-felsővidéki uradalmak helyi mértékeit is. A 17. sz-ban rajta kívül egész Sopron vármegyében csak a kismartoni és a fraknói mértékek maradtak fenn. A soproni akó a 15. sz-ban már Vas vármegyében is ismert vezérmértékként, míg az osztás többnyire a helyi pintek szerint történt. 7-8. Kismartoni akó (urna, Eimer) 1. és 2.: A forrásokat lásd a 4. és 5. jegyzetben. Ez a mérték csak a kismartoni uradalom térségében terjedt el. Az uradalom azonban, a FertŐ-tó nyugati partjának és a Lajta-hegység délkeleti lejtőjének jelentős méretű szőlőkultúrája révén, jelentős helyet foglalt el a Sziléziába, Lengyelországba, Csehországba és Morvaországba irányuló távolsági borkereskedelemben, és az alsó-ausztriai határközeli helyiségek (mindenek előtt Bécsújhely és Brück) terjedelmes szőlőtulajdona következtében jelentős terménymennyiség jutott 80