Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Sill Ferenc: A vasvári káptalan áttelepülése Szombathelyre

alkalommal is megjegyezte, hogy csak addig érvényes a mentesség, amíg a káptalan vissza nem térhet Vasvárra. További megszorítás volt, hogy az adómentes kanonoki házakat, az abban lakó kanonok elhalálozása esetén senki nem örökölheti. Az elhalt kanonok hivatalát elnyerő káptalani személy kapja meg mintegy szolgálati lakásul.

40 Az 1647. évi dekrétum 120. tc.-ben szereplő utóbbi kikötés igen jelentős mozzanat. 1 647-től kezdve a vasvári káptalan, mint testület, Szombathelyen is telek- és háztulajdonos lehetett, szombathelyivé vált. Idővel, 1651-ben Vas megye is házat vásárolt Szombathelyen megyeháza céljára. Fontos esemény ez, ha annak hátterét vizsgáljuk, hogyan vált Szombathely Vas megye központjává. A vasvári káptalan áttelepülése után Szombathelyen végezte a megyei közigazgatásban betöltött funkcióját, hiteleshelyi tevékenységét. Vasvárra azért sem tért vissza, mert az a török harcok idején jelentéktelen faluvá zsugorodott. Sőt még a felszabadító háborúk évtizedeiben is töröktől veszélyeztetett település volt.

41 A káptalan visszaköltözésének gondolata akkor sem merült fel többé, amikor a háborús évtizedek után Vasvár újjáépítése is megkezdődött. JEGYZETEK 1. FogeNványi-Juhász, Antonius de Bonfinis: Rerum Hungaricarum Decades. Bp. 1941. IV. köt. 101. p. 2. VI. Sándor pápa bullája már a mohácsi vész előtt 26 évvel megemlíti, hogy a vasvári domonkosok kolostora és temploma a törökök pusztítása miatt súlyos károkat szenvedett. A pápai bulla teljes szövegét közli Fehár Mátyás; A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története. Bp. 1942. 71-72. p. 3. Dévényi Ferenc, Madáchy Károly: Vas megye hadtörténeti krónikája. Vas megye. (Szerk. Horváth Ferenc) 1958. 117. p. 4. Fehér Mátyás: i. m. 73. p. 5. Uo.47., 56., 73. p. 6. 1 504-1 566. Memoria Rerum. (Bessenyei József, szerk.) Magyar Helikon. 1981. 30. p. 7. A Dica-jegyzők szinte falvak szerint, meglepő részletességgel feltüntetik Zala megye pusztulását. MOL (Magyar Országos Levéltár) Conscriptiones portarum (E 1 58) 52. k. 328. p. 8. Uo. 318-320. p. 9. Ez a kerület (Processus) Felsőőrstől Tapolcáig lenyúló terület volt. Uo. 488-491. p. 10. Füssy Tamás: A zalavári apátság története. Bp. 1902. 1 58. p. 11. Füssy Tamás: A zalavári konvent, mint hiteles helynek története. Századok. 1891. 811. p„ Füssy Tamás: i. m. Oklevéltár 138. száma alatt közli az 1568. jún. 15-én készült urbáriumot. 12. MOL Conscriptiones portarum (E 158) 54. k. 55-62. p., 1574. év. 13. MOLuo. 118., 229. p. 14. Erdélyi László, Sörös Pongrácz: A Pannonhalmi Szent Benedek rend története. I—XIV. Bp. 1902-1913. IX. k. 459. p. 1 5. „Propter rabiem Turcicam, quae nunc in hoc comitatu Zaladiensi vehementer grassatur..." MOL Kam. L 1580. szept. 1. Instructiones. Nr. 1. pag. 317-321. p.- Egerally László provizor levele Kapornakról 1583. ápr. 21. „Im Kapornaknak es az mynemewfaluya az Var alath volth, ky ez eleőth ugyan Varasnak hywatatott, lm azok es pustan hattak lakó heleketh mynd szelel el oslottak szegények, merth estendő althal az menny summath raythok kertek... bizonyara harmadfel zaaz foryntal megh nem ertek volna. Uo. Litterae ad Cameram exaratae. (E 41 1 5. cs.)1583. nr. 26. 66