Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kiss Mária: Szombathely város levéltára

A Belügyminisztérium a főispánokat kereste meg leiratában, hogy kísérjék figyelemmel a levéltárak helyzetét. 1925. szeptember 25-én Vas megye főispánja közölte a polgármesterrel a BM utasítását és válaszlevelét a levéltár sorsáról és esetleges felülvizsgálatának szükségességéről. A polgármester jelentette, hogy a levéltár rendezését a nyár folyamán elkezdték, befejezésére csak a városháza bővítése után 1926-ban kerül sor. Akkor válik időszerűvé, hogy a Vallás és Közoktatásügyi Miniszter engedélye alapján szakértő adjon véleményt a levéltár helyzetéről.

18 A városházán folyó munkák befejezése után a polgármester 1927. február 18-án közvetlenül a Belügyminisztériumba küldte jelentését, amelyben közölte: továbbra is a pincében őrzik a régi iratokat. A rendezést el sem kezdték. Kérte az Országos Levéltár egy tisztviselőjének mint szakértőnek kiküldését, aki tanácsot adna az anyag teljes rendezéséhez. Áprilisban az Országos Levéltár főigazgatója Csánki Dezső, és a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium értesítette Szombathely polgármesterét, hogy a városi levéltár vizsgálatára dr. Főglein Antal levéltári főtisztet küldi ki. Főglein júniusban elvégezte a vizsgálatot és erről július 9-én kelt jelentését a belügyminiszternek megküldte. Észrevételeit a polgármesterrel is közölte. A jelentés eredményeként elrendelte a polgármester, hogy a levéltár megfelelő elhelyezéséről a mérnöki hivatal gondoskodjék.

19 A vizsgálatot végző levéltáros érthetetlennek tartotta, hogy a polgármester látta a történeti értékű iratok őrzési helyét a pincében, tudta, hogy az a hely az iratok pusztulását jelenti. A városi mérnöki hivatal képviselője is a pincét száraznak, levéltár számára alkalmasnak minősítette. A polgármester vitába szállt Főgleinnel és jónak tartotta a pincehelyiséget levéltári célra. Mindössze a városi közgyűlési jegyzőkönyveket - 1 606-1926-ig - helyeztette el az egyik tisztviselő szobájában. A levéltár sorsa körül a huzavona tovább folyt. Érdemben az 1929. évi XI. te. megjelenése után kezdtek ismét vele foglalkozni. A törvénycikk nyolcadik paragrafusa kimondja, hogy a törvényhatóságok és községek (városok) kötelesek közgyűjteményeiket a gyűjtemény értékéhez, a tudomány és közművelődés igényeihez mért épületben méltóképpen elhelyezni, őrizetükről gondoskodni.

20 A törvény megjelenése mozdította ki holtpontról a levéltár elhelyezésének kérdését. 1 930 márciusában Niessner Aladár műszaki tanácsos a Mérnöki Hivatal vezetője jelentette a polgármesternek, hogy egy bizottsággal helyszíni szemlén megállapították: a levéltár értékesebb része nyugodtan elhelyezhető a végrehajtók volt hivatali helyiségeiben, csak megfelelő szellőztetésről kell gondoskodni. A végrehajtók szobái a levéltár szomszédságában, ugyancsak a pincében voltak.

21 1 931 februárjában újabb bizottság vizsgálta a levéltári helyiségeket és megállapította, hogy azok levéltári célra nem alkalmasak. Az iratokat mielőbb földszinti vagy emeleti szobákba kell áttelepíteni. 1932-ben megtekintette a városi levéltárat Desics Ignác ny. vármegyei tisztviselő, és 46 évi levéltárosi működésének tapasztalata alapján úgy nyilatkozott, hogy az anyag sürgős áthelyezése indokolt. A város képviselőtestülete 1 932. aug. 4-én a levéltár új helyiségeit a Dimicante épületben jelölte ki. A le358