Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

olyan erők is működtek, amelyek nemcsak lehetővé tették, hanem ki is kényszerítették a megye iparosításának felgyorsítását. Az iparosítás szükségessége, illetőleg annak felismerése fokozatosan alakult ki. Az iparosítási szándékok megnyilvánultak már a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején pedig fel is erősödtek, de az ipar hiányából származó feszültségek csak az évtized közepére váltak súlyosakká, s ekkorra erősödtek meg azok az erők, amelyek hangosabban tudták követelni a megyei ipar fejlesztését. A politikai állapotok azonban még ekkor sem voltak egyértelműen kedvezőek e törekvések számára, ezért csak részleges eredményeket érhettek el. Megjegyzendő, hogy határozott iparfejlesztési koncepciót sem fogalmaztak meg, de a gazdaságpolitikai fordulatok is akadályozták kidolgozását. Az MSZMP 1957-ben bevezetett gazdaságpolitikája teremtett olyan politikai viszonyokat, hogy létrejöhessenek a megye iparosításának az adottságai. A társadalmi feltételek akkor már a megyében is jobbak voltak mint az ötvenes évek elején. A gazdasági bázis is erősebb volt. Kialakultak az ipari viszonyokat meghatározó társadalmi tulajdonformák, és az ipari szervezeti rendszer is tökéletesebben működött. Az iparosítási koncepciót világosabban és határozottabban fogalmazták meg. Az 1957-1960 közé eső évek jelenségei már mutatták az ipar szerepének erősödését. Sikerült olyan új gyárakat létesíteni, amelyek a műszaki fejlődést is meggyorsították, s kedvezőek voltak az ipari struktúra átalakításához is. Megerősödtek a már működő üzemek pozíciói, s elhárították az iparosítást fékező akadályok jelentős részét. A tárgyalt korszak tehát úgy jellemezhető, hogy fokozatosan teremtődtek meg benne az iparosításhoz szükséges adottságok. A folyamatot erős társadalmi és gazdasági akadályok fékezték. Ezek részben örökletesek, részben az adott korszak társadalmi és gazdasági viszonyainak termékei voltak. A tőkés korszaktól örökölt és a háború viharaitól megtépázott megyei ipar helyzetében az első nagyobb társadalmi jelentőségű és a további fejlődését is kijelölő változás gyártelepeinek államosítása volt. Az 1948. március 25-én kiadott XXV. törvénycikk alapján megyénkben 14 gyártelep került állami tulajdonba.

57 A szentgotthárdi Kaszagyár nem szerepelt az államosított üzemek között, de köztulajdonban volt, mert mint elhagyott tulajdont 1946. február 7-én az Elhagyott Javak Kormánybiztossága vette tulajdonába, majd 1 947 júliusától a vállalat érdekeltségét, mint volt német tulajdont 50%-ban átvette a szovjet állam.

58 Az államosítás közvetlen hatásai; a foglalkoztatottak létszámának szaporodása, a termelési érték gyarapodása, a munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések a gyárak életében hamarosan megmutatkoztak, de lényegesek a további fejlődés lehetőségeit előidéző következmények is. Az állami tulajdon léte megerősítette a szocialista átalakulás tendenciáit, bátorította az üzemek pozitív erőit és aktivizálta a társadalmi élet dinamikus elemeit. Lehetővé tette az iparirányítás központosított szervezeti rendszerének kialakítását is. 1 948 májusában az ipar minden ágában közvetlen irányító szerveket alapítottak. Ezek az ipari minisztériumhoz tartozó igazgatóságok látták el a közvetlen gazdálkodási funkciókat. Az új irányítási módszerekkel megyénk iparvállalatai is szervesebben kapcsolódhattak be az ipar szervezeti rendszerébe, s nagyobb biztonsággal gazdálkodhattak a korábbiakhoz képest. Megszűnt számukra a létüket veszélyeztető piaci bizonytalanság.